Két éve felerősödtek a városban azok a szaghatások, amelyek forrása egyértelműen a Le Bélier Magyarország Formaöntöde Zrt. (LBH) ajkai telephelye. Az üzem vezetői tisztában vannak a gondokkal, sőt, mindent meg is tesznek azok orvoslására, de egyelőre sikertelenül. Az Ajkai Szó és az Ajka Tv munkatársai néhány napja a cégnél jártak, de sem kép, sem hang rögzítésére nem kaptak engedélyt.
Skobrák Tibor, a Le Bélier Zrt. közép-kelet-európai regionális igazgatója tájékoztatójában kiemelte, hogy a nemrégiben lefolytatott szagmérés, amit egy független, auditált labor munkatársai végeztek még júliusban, minden szóba jöhető kibocsátási helyet feltérképezett.
Dr. Sinkó Tünde, a közelmúltban városunkba érkezett tudományos munkatárs elmondta, hogy a mérést az illetékes környezetvédelmi hivatal rendelte el és erről a cég semmiféle előzetes értesítést nem kapott. A mérési eredmények alapján a statisztikailag uralkodó meteorológiai viszonyokat, illetve széljárást alapul véve modellezték a szagáram (feltételezett) terjedését és erről egy térkép is készült. Anélkül, hogy tudományos magyarázatokba bonyolódnánk, fogadjuk el azt, hogy a kibocsátási ponttól számítva még 167 méterre érezhető a már zavarónak számító 1,5 szagegység köbméterenként. (A szegegységet laboratóriumi körülmények között statisztikailag elfogadható számú szagolgató személyen kísérletezik ki, így zárva ki az egyéni túlérzékenységet, vagy szagláshiányt). 167 méteren túl a zavaró szagok egyre híguló koncentrációban vannak jelen.
Ennek némileg ellentmondani látszik az ajkaiak napi tapasztalata, mi szerint ennél jóval távolabb is “büdös van”. Szagegység ide, uralkodó szélirány oda.
Megtekinthettünk egy hasonló tevékenységet végző (erős szagkibocsátó) üzemekről készült táblázatot is. Eszerint örülnünk kell, hogy nem szennyvízátemelő, festő-lakkozó üzem, állateledel gyártó, vagy éppen állati hulladék feldolgozó mellé sodort minket a szél. Ez utóbbi kifejezetten a büdösségi skála felső végpontján helyezkedik el – rossz még bele gondolni is.
Az LBH-nál feltérképezett szagkibocsátó pontforrások némelyike ezen a skálán előkelő helyet kapna, de lévén vagy kéttucatnyi az ilyenekből “térfogati és intenzitás átlagot képezve” matematikailag elfogadható értékek képezhetők belőlük. Azaz büdösnek büdös, de ha egy faktorral megszorozzuk, már nem az.
Sokáig ragozhatnánk még a tájékoztatón elhangzottakat, felemlítve például azt, hogy a gyár
két évvel ezelőtt a kisméretű öntvényekről robosztusabb alkatrészek gyártására állt át, ami az egész technológiai környezetre hatással volt. Az LBH ajkai üzeme a BMW 5-ös, 6-os és 7-es típusai alumínium öntvény hátsó hídjainak egyedüli beszállítója, azaz elég nagy galibát okozna a gyártás leállítása az erre a típusra ácsingózók között.
Minket elsősorban természetesen az érdekelt, mi a megoldás. Az gyorsan kiderült, hogy az üzem leállítása nem az, ami akár nemzetközi kereskedelmi konfliktust is okozhat, így az országnak és Ajkának sem igazán érdeke ez a fajta procedúra, hiszen településünkön a magyar GDP 1 százalékát állítják elő és emiatt nemzetközi híre sem csekély. Ugyancsak nem megoldás a szagok egy részéért felelős katalizátor lecserélése sem, nem lévén környezetre kedvezőbb hatású és “illatosabb” helyettesítő anyag.
A technológiában alkalmazott gyantás homokmag és az olvadt alumínium felületén lejátszódó reakciók mindenképpen a természeti törvények szerint mennek végbe. Egyedül a szagok összegyűjtése és elvezetése kínál alternatívát. Az ehhez szükséges technológiai berendezések tervezése már elkezdődött. A mintegy száz-kétszáz milliósra becsült beruházás végpontja az a száznégy méter magas kémény lehet, ami az irodaépület előtt magasodik és amibe bevezetve az emberi orr által kellemetlennek tartott szagokat (a szagkibocsátó pontokról elszippantott levegőt), azok annyira felhígulhatnak, hogy nem zavarják majd a környéken élőket. A berendezés kivitelezése még nem kezdődött el, jelenleg tervezési alatt áll.
Az üzemből való távozásunkkor Skobrák Tibor arra biztatott bennünket, hogy bármikor ellenőrizhetjük, hol tart a beruházás.
Lékó Sándor
Leave a Reply