Fogyatékossággal élők megyei kulturális találkozóját tartották december 5-én Ajkán, a vmk-ban. A találkozó főszervezője, Lovas Irén, megnyitójában azt boncolgatta: nem érti, miért a nagy törekvés arra, hogy a fogyatékkal élők és a velük foglalkozók bizonygassák, hogy egyenlők a többségi társadalom tagjaival.
– Az elmúlt héten volt a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület elnökségi ülése, ahol arról gondolkodtunk, hogy a fogyatékossággal élők művészi produkciói kiknek is szólnak igazán – mondta. – Mert amikor az elnök, Asztalos Zsolt elindul várost keresni Magyarországon, amelyik majd az adott évben befogadja a fesztivált, akkor mindig elhittük, elhisszük, hogy tényleg befogadja. Befogadja a város, befogadják a város lakói. Aztán véget ér a fesztivál és látjuk, hogy újra csak az történt, mint mindig: az utca embere megállt egy pillanatra, ránkcsodálkozott, majd továbbment. És akik végig maradtak, azok mi voltunk, a fogyatékossággal élők.
– Én már megértettem, hogy ez így van jól. Ez a mi helyünk, ahol egyenlőek vagyunk. Mi tudjuk, hogy amit csinálunk az jó, és aki azt gondolja, netán látja, hogy érdekes és értékes, az eljön majd úgyis. Itt lesz. Itt van – tette hozzá, majd mindenkinek egy formabontó jókívánsággal kívánt jó szórakozást, amit egy Down-szindrómás barátjától vett át: – A Nap melege és a szív öröme egyesítésével azt kívánom, hogy a szíved legyen sárga!
A műsor a Hangadók mindig nagy sikerű koncertjével kezdődött, és a formabontó próbálkozások a következő produkciókban is folytatódtak.
Leave a Reply