A színház lényeges feladatának tekinti, hogy valódi értékeket mutasson a jövő nemzedékének – a természet szeretete, a baráti kapcsolatok fontossága kiváló példa erre. A Veszprémi Petőfi Színház társulata Madarat tolláról című zenés mesejátékát november 14-15-én láthatták a kicsik a vmk színháztermében. A szeretetről és barátságról szóló darabon nagyokat kacagott az aprónép, a felhőtlen kikapcsolódást két ajkai gyereknek is köszönhették.
A történet egy parkban játszódik, ahol sokféle madár él: verebek, galambok, harkályok, rigók, varjak, gólyák és a Bölcs bagoly. A főszereplő kis Feketerigónak nincs madárbarátja, hiába próbálkozik, egyik csoport sem akarja befogadni, pedig nagyon vágyik rá. Közben észre sem veszi, hogy a Kislány viszont nagyon keresi a társaságát, mert ő pont ilyen különleges társra vágyik, mint a kis rigó.
„A barátság nagyon fontos dolog. Ha van barátunk, nem vagyunk magányosak, együtt könnyebben leküzdjük a nehézségeket, vidámabb a világ.” Így fogalmazott a színdarab írója, Szűcs László, aki a kisfiának ajánlotta a mesét, amiben a karaktereket kifejezetten a társulat tagjaira szabta. Szólnunk kell azonban arról a szomorú eseményről is, hogy a színész, színpadi szerző nemrégiben súlyos betegségben, fiatalon elhunyt. Eredetileg a Kálomista varjú szerepét játszotta, amit most Zsolnai András alakított. A zeneszerző Süle Zsolt, aki az LGT Emlékzenekar és a Mozizenekar énekese, az ajkai nézők bizonyára már ismerik. Tóth Loon rendező is a színpadra lépett, a Pápista varjú és a Gólyakirály személyében.
Más lényeges ajkai vonatkozása is van a mesejátéknak, ugyanis Csordás Máté és Varga Laura gyerekszínészeket több szerepben is láthatta-hallhatta a közönség. Máté ugyanis veréb és harkály, Laura pedig galamb és sárgarigó jelmezét öltötte magára. Laura édesanyja, Pásztor Henrietta elmondta, hogy kislányát minden próbára és előadásra elkíséri. Gyakran hiányzik az iskolából is – a tósokberéndi Szent István Király Római Katolikus Általános Iskola tanulója -, de az anyagot mindig szorgalmasan bepótolja.
Leave a Reply