“Ni, a fecskék! Ni, a fecskék
dróton ülő hangjegyecskék.
Őszi szelek megtanulták
ezt a kottát, s fújják, fújják.”
Gazdag Erzsi Itt az ősz című verse jutott eszembe ma reggel, amikor a fecskék gyülekezését láttam a házunk előtti villanyvezetékeken.
Még a nyári napsütés melegét érezzük a bőrünkön, de a fecskéket, a szabadság madarait nem lehet becsapni, ők érzik az idő múlását és készülnek a nagy útra. Elhagyják fészkeiket és több ezres csoportokban egy lendülettel átrepülik a Földközi-tengert, a Szaharát és Afrika déli területeit megcélozva átvészelik a magyarországi téli időszakot.
Cs.B.É.
Leave a Reply