Február első heteiben hirtelen hőmérséklet ingadozás történt. A gyors változások erőpróba elé állítják a kertünk madarait is, bár ismét „bejelentkezett” a tavaszi enyhülés. Számos olyan madárfajunk van, ami nem költözik el a hideg elől. Nekik ilyenkor nagy szükségük van a segítségünkre.
A kihelyezett, magas energiatartalmú táplálékokkal a madarak meg tudják őrizni a súlyukat, és a jó kondíciójukat amire igencsak szükségük lesz a tavaszi költési időszakban és utána a fiókák etetésében. A madarak téli etetésének első és legfontosabb szabálya, hogy ha egyszer elkezdtük, ne hagyjuk abba, mert az odaszokott kis tollasoknak a hirtelen megszűnő táplálékforrás veszélybe sodorhatja az életét. Apró testük és nagyon gyors emésztésük miatt folyamatosan táplálékra van szükségük.
De mit tegyünk, hogy ne csak ilyenkor, hanem egész évben madárcsiripeléstől legyen hangos a kertünk? Törekedjünk egy madárbarát kert kialakítására, ami nem csupán arról szól, hogy kiakasztunk egy bolti madáretetőt, és várjuk a csicsergő szárnyasok megjelenését. A madárbarát kert kialakításához sokkal mélyrehatóbb változásokat kell eszközölnünk. Ültessünk néhány cserjét vagy bogyótermő növényt, aminek termését szívesen fogyasztják az énekesmadarak. Ilyenek például a bangitafélék, a madárbirsek, a borostyán, a kecskerágók, a tűztövis, a juharfélék, a borbolyák, a galagonya, a luc- és feketefenyő, a hársak, a tiszafa, a berkenyék, vagy például a hamisciprusok. Választék tehát van bőven.
Egy itató kihelyezésével is elérhetjük, hogy egyre több madár jelenjen meg nálunk. Főleg a meleg, száraz nyári hónapokban van ennek nagy jelentősége, amikor nem csak ivásra, hanem hűsölésre is használják. Különösen szeretnek benne fürödni a rigók, a vörösbegyek, és a kék cinegék. Egy jól kialakított madárfürdőt a madarak egész évben szívesen használnak. Persze ezt télvíz idején nehezebb megoldani a befagyó víz miatt. Már léteznek azonban kimondottan erre a célra szolgáló fűthető madáritatók is. Egyes madárfélék a víz helyett a homokfürdőt részesítik előnyben, így az is elegendő, ha kertünkben hagyunk egy apró homokos tisztást, vagy homokkal töltött edényt. A másik fontos dolog, amit megtehetünk értük, az az, hogy hagyunk egy olyan részt a kertben, ahol nem nyírjuk le teljesen le a gyepet, így ott a földigiliszták gyakoribb vendégek lesznek. A katonásan rövidre nyírt pázsitot nem szeretik a madarak, mert nem találnak benne megbúvó rovarokat, eleséget. Ha a kert egy kis részében hagyjuk a fűszálakat nagyobbra nőni, sőt, pár gyomnövényt is meghagyunk, akkor elszaporodnak a rovarok, bogarak, amik táplálékot nyújthatnak madarainknak. A feketerigó, a vörösbegy vagy az énekes rigó megjelenése várható ott, ahol rovarok, csigák, giliszták bújnak meg a sűrűbb aljnövényzetben. Sokat tehetünk azzal is, ha fészekrakó helyeket biztosítunk számukra. Egy fákkal teli kert általában elegendő a legtöbb faj számára, néhány madár azonban nem szereti a nagy magasságokat. A fakopáncsfélék például a kihalt fákat vagy farönköket részesítik előnyben, míg más madarak a magas fűszálak közé építik otthonaikat. Azért, hogy a kertünket a madarak számára még vonzóbbá tegyük, helyezzünk ki mesterséges költő helyet is, egy biztonságos, szélvédett helyre. Az ilyen odúk nem jelentenek nagy költséget, ha magunk csináljuk őket. Én korsó-, illetve lopótököt termesztettem a kertemben, hogy terméséből etető és odú készüljön. Jó érzés volt látni, mikor az épp érkező madársereg egy-egy bátrabb tagja közelebbről is szemügyre vette a tök odút. Ezért is bíztatok mindenkit jó szívvel, hogy aki szereti a reggeli csicsergést, az állandó jövést-menést, szárnysuhogást, az bátran tegyen próbát egy madárbarát kert kialakításával.
Leave a Reply