Nehéz a bezártság és a bizonytalanság, ki tudja meddig tart mindez…

Néhány hónapja még fel sem merült, hogy baj lehetne abból, ha sokan vannak egy helyen - archív fotó Györkös

A járványhelyzettel járó bezártságot talán a társasházban egyedül élő idősek viselik a legnehezebben. Számukra volt a legfontosabb az, hogy sétáljanak az utcán, ahol ismerősökkel találkozhatnak, elmenjenek a boltba, a piacra emberek közé, beszélgessenek a szomszéddal, járjanak a nyugdíjas klubba, városi rendezvényekre. A veszélyhelyzet kihirdetése után mindez megszűnt.

Főleg azokat érinti rosszul a magány, akik korábban nyüzsögtek, társadalmi munkát végeztek, több klubban, művészeti csoportban tevékenykedtek. A legrosszabbnak azt tartják ők is, mint minden korosztály, hogy nem tudják, meddig tart mindez. Akinek van a városban hozzátartozója és számíthat rá a bevásárlásban, a gyógyszerek beszerzésében, annak egy picivel egyszerűbb ez az időszak.

A nap nagy részében az időseknek marad a házimunka, a televízió, a rádió, vagy aki lát olyan jól, hogy tudja még olvasni az apróbb betűket, annak az újságok, könyvek. A társadalmi kapcsolatok megmaradtak, az emberek figyelnek egymásra, de ebben a helyzetben nehezebb. A szomszédok most nem a lépcsőházban beszélgetnek, hanem telefonon hívják egymást, a klubtagok telefonon, vagy akinek van számítógépe, okostelefonja, emailban tartják egymással a kapcsolatot. Kaputelefonon is érdeklődhetnek a lépcsőházban, vagy a közelben lakók egymás hogyléte felől.

Azok, akik kertes házban élnek, legalább kimozdulhatnak anélkül, hogy veszélyeztetnék az egészségüket. A kert tavaszi takarítása, a talajelőkészítés, a veteményezés közben a szomszédokkal a megfelelő távolság betartása mellett tudnak beszélgetni, munka közben kellemesen elfáradnak.

Az, hogy hirtelen lelassult az élet, mindenkit érint. A helyijárat buszvárója mellett lakó csingeriek elmondták, hiányzik reggelente a megszokott vidám gyermekzsivaj. Jó volt a fiatalok beszélgetésére, nevetésére ébredni. Bódén a nap nagy részében kihalt utca hat nyomasztóan az emberekre. A megszokott nyüzsgés helyett néha feltűnik egy-egy ember sietve, egyedül, többnyire maszkban.

Czingler Sándor, a sakk és a nyugdíjas élet motorja, kérdésünkre elmondta, hogy hiányoznak mindenkinek a megszokott és várt programok, a versenyek, a felkészülés, az utazás, a régi ismerősökkel a találkozások. Számos programot a helyzet miatt törölni kellett. Remélik, ha megszűnik ez az állapot, a programok legalább egy részét pótolni lehet. Addig is odafigyelnek egymásra. Czingler Sándor számára az is rossz érzés, hogy az ablakból ha kitekintett, látta a sportcentrumban késő estig zajló életet, a sportolókat, a fényárban úszó pályákat, most viszont sehol senki, kihalt minden.

A kortárs segítőkkel is tartják a kapcsolatot elektronikus levélben és telefonon, ugyanis már megjelentek a helyzetet és az idősek jóhiszeműségét kihasználó csalók. Ajkán még nem, de néhány környékbeli településen már találkoztak olyan esettel, hogy az önkormányzatra való hivatkozással kötelező fertőtlenítés céljából akartak bejutni az idősek otthonaiba a csalók. Aki beengedi őket, számíthat rá, hogy értékeinek nyoma veszik. Ugyanúgy folyik tovább az úgynevezett unokázós csalás, ahol az ismeretlen hívó a balesetet szenvedett, vagy hirtelen megbetegedett unoka kérésére hivatkozva pénzt, vagy értéktárgyakat kér az időstől, amelyért azonnal házhoz is megy. Akit ezzel az indokkal hívnak, értesítse a rendőrséget.

Comments

comments

Be the first to comment

Leave a Reply