Amit a diákok az irodalomkönyveikben tanulnak Petőfi Sándor költőről, valljuk be, nem túl izgalmas. Az 1848-49-es szabadságharc „terméke” lett, bár a Nemzeti dal még a legjobb ötven verse közé sem tartozik. De egy nemzeti ikon imázsába semmiképpen nem férnek bele azok a költemények, amivel rá lehetne venni a kamaszokat versek olvasására – Szálinger Balázs József Attila-díjas kortárs költő szavai ezek, aki a Bródy Imre Gimnázium és AMI vendége volt Kersner Ákos pedagógus invitálására.
A gimnázium irodalomkedvelő tanulóit arról kérdeztük: véleményük szerint mi az oka annak, hogy a tinédzserek körében a versolvasás sokat veszített népszerűségéből? Válaszaik szerint: „régimódiak”, „nem elég fiatalosak”, „más az értékrendjük” – ezért nem is tudnak vele azonosulni. Szerintük szükség lenne a kortárs irodalomra is az oktatásban – nézetükkel több pedagógus és könyvtáros is egyetért.
Szálinger Balázs előadásában igyekezett Petőfi költészetét, személyiségét, versei és tettei által új szemszögből megvilágítani.
– Mit gondoltok, mennyire volt vagány Petőfi Sándor? – tette fel a meglepő kérdést a diákoknak, majd meg is indokolta. Mindössze16 éves volt Petőfi, amikor katonának állt, de úgy gondolta mégsem neki való a porban kúszás-mászás, ezért szívesen olvasott éjszakánként mécses mellett. Pápán és Selmecbányán is járt gimnáziumba, bár tanulmányait időnként megszakította, hogy vándorszínésznek állhasson. Szegény családból származott, ami nem akadályozta meg abban, hogy megszöktesse egy nagyon gazdag ember lányát, akit még el is vett feleségül.
Gúnyos és pimasz, ugyanakkor könnyed és játékos személyisége az alkotásain is átüt. Többször kockáztatta az életét azzal, hogy veszélyes helyzetekbe sodorta magát. Ez történt akkor is, amikor az ország két legfontosabb embere között – Klapka György vezérkari főnök és Bem József tábornok – üzeneteket továbbított. Egy goromba tábornokhoz című verse Klapka Györgyhöz szól, amiben gyakorlatilag kifejti, hogy nem jó katona, sőt arról is gondoskodik, hogy a vezérkari főnök kezébe kerüljön az alkotás. Gróf Teleky Sándorhoz írt költeményében tegezi a nemest, ami az akkori normák szerint elfogadhatatlan volt. Ezzel mind az életét kockáztatta. A két verset fontos egymás mellett kezelni és jól mutatna a történelemkönyvekben.
Szálinger Balázs beszélt még arról, hogy a magyaroknál miért a versírás lett a nemzeti műfaj, a reformkor és a polgárosodás előnyeiről. A rendhagyó irodalomórákat kötetlen, interaktív beszélgetés zárta, ahol a diákok feltehették kérdéseiket, amikre őszinte válaszokat kaptak. Többek között beszélgettek arról, hogy az irodalomtudósok vajon hogyan elemeznek verset, a költőket érintő sztereotípiákról, a költészet terápiás jellegéről, illetve Petőfinek tulajdonított szakrális jegyekről.
A sokoldalú kortárs költőt és zenész társát (Szűcs Krisztiánt) Szűcsinger duó néven is fellelhetitek a világhálón, ahol Balázs megzenésített írásait hallhatjátok.
Leave a Reply