Májusban, más szóval Pünkösd havában, több jeles napot is számon tartunk. Május elseje már évszázadok óta a tavasz győzelmének ünnepe. Egyik legszebb megnyilvánulása a májusfaállítás, ami a termékenység szimbóluma és az udvarlás hatékony eszköze volt. Tájegységenként különböző szokások terjedtek el az ünneppel kapcsolatban, lássunk közülük néhányat.
Előző éjszaka a legények kimentek az erdőre és hosszú törzsű, szép fát választottak, amit éjféltájban annak a lánynak az ablaka alá állítottak, akinek valamelyik társuk udvarolt és ezzel mutatta ki komoly szándékát. A szalagok száma és színe egyértelműen jelezte, hogy milyen véleményük van a lány külleméről – néhol pálinka is került rá.
A palócoknál május elseje és pünkösd közös jellemzője volt a „májfaállítás”. A május elsején gyertyánból készült májfa pünkösdig maradt a lányos ház előtt. Máshol pünkösd vasárnap állították a kőrisfa májfát. Előfordult, hogy ketten is el akarták csábítani a lányt, ekkor a fát őrizni kellett, nehogy az ellenfél elvigye és elrejtse valahol.
Amikor már száradni kezdett a fa, kitáncolták, azaz mulatságot szerveztek. A májusfát megmászni tudó legénynek jó esélye volt arra, hogy megválasszák pünkösdi királynak egy napra vagy egy évre, ami alatt ingyen ihatott a kocsmában. Emellett feladata volt a torzsalkodások lecsillapítása, illetve a „gyere ki a kocsma elé” jellegű kihívásokban a verekedés bírája is lett, hogy a mérkőzés ne csapjon át bicskázásba.
Egyes vidékeken a májusfaállítás alternatívája a májuskosár köttetése a legények részéről, amit ajándékokkal, virágokkal tesznek tele és színes szalaggal kötik át. Némely településeken hagyományőrző rendezvény a májusfaállítás szokása, egy közös fa állítása.
Leave a Reply