A család szeretete, a főzés, az aktív időtöltés és a versírás tartja fitten a Táncsics utca egyik legidősebb asszonyát, Halász Gyulánét vagy, ahogy a környékbeliek ismerik Erzsi nénit, akit a kilencvenedik születésnapja alkalmából köszöntöttek.
A szépkorú asszony elmondta, hogy dolgos élet van a háta mögött, az évek alatt sok munkában és nélkülözésben volt része, ám a megpróbáltatások elviseléséhez vidám, jó kedélyű férjet adott neki a sors, így emelt fővel és büszkén tekinthet vissza eddigi életútjára, amiből a tánc, a motorozás, a finom ételek és a szereplés sem hiányzott.
Erzsi nénit mindig erős akaratú, kitartó embernek tartotta a környezete, aki minden nehézségből talpra állt, ám határozottsága és céltudatossága ellenére vendégei inkább vajszívűnek látták az idős hölgyet, aki meghatottan fogadta a látogatókat.
Az idős hölgy minden unoka álomnagymamája lehet, hiszen szereti a gyerekeket, bármikor ad repetát és nagyon jó beszélgetőpartner, sőt mi több imádja a történeteket. Egész életét megörökítette versekben, amit a családja be is köttetett.
– Gyermekként sokat kapáltam és segítettem a háztartás ellátásában. Később már én főztem az egész családnak, amit nagyon megszerettem így szakácsnő lett belőlem, de mivel sosem bírtam egy helyben maradni túl sokáig, így a maradék energiámat színpadon töltöttem. Szerepeltem, álnéven verseket írtam, motorra pattantam, vagy kézimunkáztam és a bátyám révén táncoltam is, aki tánciskolába járt – pillantott vissza fiatalkorára az ünnepelt, akit dr. Horváth József alpolgármester egy csokor virággal, Péntek Magdolna, az Ajkai Közös Önkormányzati Hivatal Szociális és Igazgatási Irodájának vezetője pedig miniszterelnöki oklevéllel köszöntött a jeles napon, fia, lánya és menye jelenlétében.
A szűk családi körben tartott ünnepségen az alpolgármester felidézte az ünnepelt életének főbb eseményeit, majd a beszélgetés régi családi történetekkel folytatódott a néni jóvoltából, aki mesélt látogatóinak az oroszokról, majd egy olyan táncversenyről, amit megnyertek férjével, pedig be sem neveztek rá és a húga születéséről is, ahonnan kitessékelték, mégis mély emlékeket hagyott benne az a néhány perc.
A szépkorú asszony Mészáros Erzsébet néven, 1927. november 11-én, Hajdúböszörményben látta meg a napvilágot. Szülei földművesként keresték kenyerüket. Hatan voltak testvérek, édesanyja ötéves korában meghalt. Kislányként az elemi iskolát is Böszörményben végezte, majd 1939-ben a család a kitelepítések hatására átköltözött Győr-Moson-Sopron megyébe, Újrónafőre, ahol külön kolóniája volt a böszörményieknek. Erzsi néni gyermek korában sokat betegeskedett, így került Pápára az apácákhoz, ahol tanulni is szeretett volna, de a mostohája hatására az édesapja nem engedte. A gazdaságukban kellett dolgoznia, kapált, gondozta az állatokat és ellátta a háztartást. Nagyon korán megtanult főzni, amit megszeretett, így lett belőle a későbbiekben szakácsnő.
A háború idején Pestről a MOFÉM gyárat – ami fegyvergyárként működött – a falujukba telepítették az üresen maradt kastélyba, ahol a férje is dolgozott. Így ismerkedtek meg. Halász Gyula már Erzsébet vőlegénye volt, amikor hadifogságba került, de egy paraszt segítségével sikerült megmenekülnie. 1946-ban összeházasodtak, bár a frigyet a férj édesapja ellenezte, csak mert Erzsébet és családja református vallású volt, míg ők katolikusok.
A házasságkötésük után még egy kis ideig Újrónafőn éltek, majd Pápára költöztek, mert a férj a Mezőgazdasági Szakiskolában lett mezőgazdasági gépszerelő szakoktató. Erzsi néni a Mezőgazdasági Technikumban volt szakácsnő egészen a nyugdíjazásáig. A párnak két gyermeke született: Emma és László.
Erzsi néni 1990-ben vesztette el a férjét, 1996-tól így a fia családjával él városunkban. Sokat segített az unokák nevelésében, ellátásában. Az idős asszony már két dédunokával is büszkélkedhet, akik furulyaszóval köszöntötték születésnapja alkalmából a közös családi összejövetelen.
A szépkorú néni mindig nagyon aktív életet élt, sok minden érdekelte, így a technikai újdonságoktól a motorozásig mindent kipróbált, amit csak lehetett. Szabadidejében szeretett kézimunkázni (varrni, hímezni, kötni), nagyon sokat olvasott, színdarabokban szerepelt, énekelt és táncolt.
Mostanra ugyan bottal jár és elárulta, hogy a szeme sokat romlott, így a versírás, a kézimunkázás és az olvasás helyett kénytelen volt más elfoglaltságot keresni, de ennek ellenére életvidám és szellemileg jó karban van. Máig kertészkedik, főz a családra, ha alkalma nyílik rá és nyomon követi a híreket a tv-ben. A titok a felsoroltakon túl a mozgásban és a munkával töltött aktív időben rejlik szerinte.
Leave a Reply