A tökéletes nagymama mindig jó kedélyű, megértő, na és persze nagyszerű mesélő. Olyan, akinek a történeteit élvezet akár órákon át hallgatni egy kényelmes fotelba kuckózva. Beck Lajosné Magdi néni pontosan megfelel „a szuper nagyi sztereotípiának”, ő egy igazi csupaszív ember, akivel élmény beszélgetni, hiszen legyen ez az első találkozás, vagy a milliomodik, garantáltan van néhány kedves szava mindenkihez. Március 19-én sem volt ez másként, amikor a városvezetés köszöntötte 90. születésnapja alkalmából.
Magdi néni jó háziasszonyhoz méltón saját készítésű úgynevezett „Beck-bóléval” fogadta vendégeit egy karosszékben ülve, amivel sikerült is elkápráztatnia az érkezőket. A néni lába nem funkcionál jól egy korábbi baleset következtében (járókeretre van szüksége), ám ez nem akadályozta meg abban, hogy életszeretetével, méltóságával és szellemi frissességével igazán jó hangulatot varázsoljon a jelenlévők körébe. Oldott hangulatban telt tehát a köszöntés, ahonnan már egyenes út vezetett a régi emlékek felidézéséhez a gyerekkori kenyérdagasztástól, a hegesztésen át egészen a szerelmes könyvekig bezárólag.
A szépkorú asszonyt dr. Horváth József alpolgármester és Péntek Magdolna, az Ajkai Közös Önkormányzati Hivatal Szociális és Igazgatási Irodájának vezetője virággal és miniszteri oklevéllel köszöntötte a jeles napon, unokája Andrea és lánya Magda jelenlétében.
Az ünnepelt Rákli Magdolna néven, 1928. március 19-én, Répceszemerén látta meg a napvilágot. Nyolcan voltak testvérek. Kislányként az elemi iskolát otthon a faluban végezte el, elmondása alapján sokat tanult az apácáktól, akik segítettek a főzés, stoppolás és más háziasszonyi teendők elsajátításában is.
Szeretetben élt a nagycsalád, boldog gyermekkora volt Magdi néninek, bár korán el kellett kezdeni dolgoznia neki és a testvéreinek is, hiszen sok munka akadt a gazdaságban. Visszaemlékezéséből kiderült, hogy édesapját ezermesternek tartották a helyiek, ő készítette el a család szekerét is. Nyolc évesen Magdika már dagasztotta a kenyeret. „Míg a plafon nem csöpög, addig kell gyúrni” mondta az édesanyja mindig neki, utalva arra, hogy ha a homlok gyöngyözik az izzadságtól, akkor lesz jó a tészta.
A szépkorú asszony szerint elkélt akkor minden munkás kéz, a napok nagy részét a ház körüli teendők ellátásával töltötték, de azért maradt idő néha röplabdázni és táncolni is a mezőn. A háború alatt szolgálóként dolgozott több családnál. Mindenhol szerették és tisztelték a nyíltszívű, talpraesett lányt.
1951-ben költözött Ajkára az egyik nővéréhez, akinek akkor már volt három gyermeke, ezért segíteni kellett neki. Magdi néni a Timföldgyárban helyezkedett el, először küldöncként foglalkoztatták, majd az első női targoncavezető lett az üzemben, megtanulta a hegesztést is. Később a laborban dolgozott, onnan ment nyugdíjba 1983-ban. Kiváló dolgozóként tartották számon a főnökei. A férjét is a gyárban ismerte meg, 1952-ben házasodtak össze. Két gyermekük született, Magda és Lajos.
Az ünnepelttől megtudtuk, hogy 1962 óta él a Mikes Kelemen utcában, ahol szerető családja rendszeresen látogatja. Sokat segítenek neki gyermekei és unokái is, főleg mióta nehezebben mozog. Férjét 1999-ben veszítette el. Öt unokája és immár két dédunokája (a kisebbik a köszöntés előtti napon született) a szemefénye, akik nagyon szorosan kötődnek hozzá. Magdi néni szerint a hosszú élet titka pontosan a víg kedély és az összetartó család, ahol a szeretet az első.
Ez cseng vissza egyik unokája, Beck Judit internetes bejegyzéséből is, amibe véletlenül botlottam bele a köszöntés előtti estén, miszerint Magdi néni: „egy szuper Anya, egy csodás Mami és egy tökéletes Dédimama. Megérdemel mindent, amivel öröm és boldogság lehet a szívében, illetve mosoly az arcán. Imád olvasni és beszélgetni. Így most egy különleges ajándékot találatunk ki neki, amivel talán okozunk egy maradandó és egyedi szülinapocskát. Akinek van pár perce és egy üres képeslapja kérem, küldjön neki egy kis üzenetet, bármit, amivel a 90. szülinap még csodásabb lehet”.
Leave a Reply