„Én és Mi” címmel szervezte meg önismereti táborát a Babucsa Közösségi Házban a Te Számítasz Egyesület, ahová 13-14 éves kamaszokat vártak július 1-3 között. A témák a kamaszokat leginkább érintő égető kérdések voltak, a félelmektől a közösségi beilleszkedésig, az önmegvalósításon át a barátság, bizalom, elfogadás megvitatásáig.
Az első nap délelőttjén egymással ismerkedtek a táborozók, akik már több alkalommal vettek részt ilyen önismereti kurzuson, hamar befogadták maguk közé azokat, akik újként csatlakoztak ahhoz az utazáshoz, melyet szívesen tesz meg az ember a saját problémáinak megoldása érdekében. Beszélni ezekről a dolgokról pedig sosem könnyű, de új nézőpontot találni egy-egy konfliktus megoldására, vagy egyáltalán a felismerésére, elő tudja mozdítani saját személyiségünk feltérképezését.
Az egyéni motivációk felismerése elengedhetetlen a célok meghatározására, milyen pályát válasszak, mihez van tehetségem, mi köt le engem annyira, hogy akár életcélnak is választhatom. Súlyos, egész életünkre kiható döntések ezek, és csak akkor tudunk felelősen válaszokat adni, ha ismerjük önmagunkat.
„Egy ilyen három napos intenzív tábor szakemberek iránymutatásával, segítségével nagyon hasznos a gyermekek számára”- avatott be bennünket a tábor céljába Stumpf Mariann táborvezető, pedagógus, mentálhigiénés szakember. A beszélgetések során a kamaszok nyíltan vallottak az őket foglalkoztató kérdésekről, és szívesen játszottak a Dixit kártyákkal Gellén Dorka pszichológus hallgató segítségével, melynek segítségével árnyaltabban tudták kifejezni magukat. A kártya 2010-ben volt az év játéka, a lapok eredeti műalkotásokként fantasztikus, álomszerű jeleneteket elevenítenek meg. Egyik kép sem hivatott egy konkrét fogalmat vagy eszmét kifejezni, sokkal inkább gondolatok, szavak és történetek sokaságát sejtetik egytől egyig. „Kifejezetten egyéni értelmezéseket lehet adni segítségükkel bármilyen kérdésre, így nagyon jól használhatóak problémamegoldásra, konfliktuskezelésre”- mondta Dorka.
A csoportbeszélgetések mellett az egyesület egyik alapítótagja, Szabó Ági tartott művészetterápiás foglalkozást, ahol kollázst kellett készíteni önmagukról a gyerekeknek, kivágott fotók, újság részletek segítségével, valamint megjelölni tíz olyan fogalmat, mely fontos számukra.
Az önismeret mellett az egyik leglényegesebb dolog az önkifejezés, melyre jó lehetőséget adott ez az alkotófolyamat. Közben igazi kis közösséggé kovácsolódtak a résztvevők, amire szükség is volt másnap a szabaduló szobában, ahol együtt kellett dolgozni egy-egy rejtvény megfejtésén. Az elmúlt két nap hatása és eredményei itt kézzelfoghatóvá váltak, amikor kódokat kellett megfejteni különböző szereposztásban, és kompromisszumokat kötni a megoldás érdekében. Az utolsó napon a Balatonra utaztak volna a gyerekek, de az időjárás közbeszólt, ám a szabaduló szoba izgalma mindenért kárpótolta őket. A Babucsa Közösségi Ház kiváló helyszíne volt a háromnapos együttlétnek, az árnyékos kert még a sportoknak is kedvezett, míg a mobiltelefonok békésen pihentek egy dobozban, hiszen az önismereti tréninghez semmi szükség nem volt rájuk. Sőt, valószínű a sok-sok játék után is kevesebbet kerültek kézbe, hiszen további ötletekből sem volt hiány a táborzárón, mivel lehet a megkezdett kurzust otthon egyedül, vagy közösségben folytatni.
V.H.A.
Leave a Reply