Június az osztálytalálkozók hónapja. Idén többek között a Bródy Imre Gimnázium 1967-ben végzett IV. B osztályának fél évszázados találkozója zajlott a Csónakázó-tónál lévő vendéglőben június 23-án.
Még Urbán Margit keze alatt érettségizett a harminc gimnazista, akik a tanárnő első ajkai osztályának a diákjai voltak. Hamarosan Gaál Zsigmond feleségeként tisztelték a gimnáziumban. Tanítványai javaslatára hetvenedik születésnapjára „Pro Renovanda Cultura Hungariae” díjat vehetett át Glatz Ferenc minisztertől egyedüliként civil kezdeményezésre.
Margit néninek, Renner Máriának és Vári Mariannának köszönhetően ötévenként egybegyűlnek az osztálytársak egy közös beszélgetésre. Az ország különböző pontjaiból Debrecentől Szombathelyig érkeznek a találkozókra az egykori diákok, de többen közülük Ajkán és a környező városokban alapítottak családot. A legendás egykori „Nagy osztály” nevet Zsiga bácsitól kapták az egykori diákok. Margit néni a mai napig mindent összegyűjtött és megtartott, ami az osztályával kapcsolatos volt. Megsárgult osztálykönyv ennyi év után nem őriz titkokat, hiszen ötévente egyre több csíntevésre derült fény. Az aláírt söralátét, a cukortartó harminc apró kis babája mindenkit megörökít ötven év távlatában is. Az osztályfőnökhöz írt levelek, kis rajzocskák is tartalmaznak egykori fogadalmakat, jókívánságokat, beszámolókat.
Az 1963-ban kezdett osztály összetétele, létszáma állandóan változott, de becsületére legyen mondva a szervezőknek, hogy mindenkiről megemlékeznek, illetve mindenki szót kap a találkozások alkalmával, aki valaha is az osztályba járt. 7 fiú és 23 lány: hűen tükrözi a hatvanas évek pályaválasztását, amikor is a fiúk általában szakmát tanultak, hogy minél előbb a munka világába lépjenek. A lányok többsége, pedig megcélzott egy irodai állást. Érettségi után a legváltozatosabb területeken tanultak tovább, illetve helyezkedtek el. Többek között orvos, pedagógus, eladó, mérnök, labor asszisztens, adminisztrátor, zenész, laboráns és vállalkozó lett belőlük. Sajnos az érettségi tablót vizsgálgatva látható, hogy a tanárok közül már csak öten élnek. Az egykori társak közül pedig öten már nincsenek közöttük.
A gyülekezést követően dr. Kapocsi Judit, a neves, elismert belgyógyász, hipertonológus köszöntötte a találkozón megjelenteket kiemelve, hogy oly hamar elröppent az ötven év. Egymás között még mindig kis gimnazistának érzik magukat. A találkozó mottójának Seress Rezső Szeressük egymást gyerekek című slágerét ajánlotta.
Kováts András, az ajkai művészcsalád Gyöngyösön élő fia és Horváth János, aki hű maradt városához, az egykori diákok nevében virágcsokorral és egy albummal ajándékozta meg az osztályfőnököt. Az album régmúlt idők képeivel kezdődik és az utolsó osztálytalálkozóról készült emlékekkel zárul. A mívesen elkészített ajándék Renner Máriának és lányának köszönhető. Margit néni meghatódva lapozgatta. Az emlékek felelevenedtek a fotók által. Az egykori diákok farzsebeiből és a kis táskákból újabb és újabb fotók bizonyították az idő tovahaladását.
A beszélgetések fő témája, pedig már nem a saját sorsuk, nem a gyermekek, hanem az egyre szaporodó unokák, sőt dédunokák voltak. Nagy büszkeséggel meséltek a felnövekvő generáció sikereiről a felgyorsult világ hozta ismeretlen foglalkozások, hobbik változatosságáról, amelyek ötven évvel ezelőtt még nem is léteztek. Éppen úgy, mint az okos telefonok és számítógépek, amelyek megtanulása fél évszázad után elengedhetetlen, ha a kor kihívásainak eleget akarnak tenni. Igen. Őrült változások történtek ötven év alatt, de a szívük, ahogy mondták fiatal maradt.
Az osztályfőnök Arany János: Mindvégig című költeményével indította el a következő találkozóig a diákjait. Kiegészítve azzal, hogy az idő múlásával egyre több bajjal kell együtt élniük, de az a lényeg, hogy valaki mindig legyen mellettük, akire számíthatnak.
Cs. Bosits Évi
Leave a Reply