A két cérna ne legyen egyforma hosszú, vagyis az egyik mindig engedjen – fogalmazta meg a hosszú házasság titkát Szimeiszter Imréné Panni néni, aki 1960. január 23-án fogadott örök hűséget Szimeiszter Imrének. Azóta több, mint 58 év telt el.
Mindketten elmondták, a hosszú utat úgy tudták együtt megtenni, hogy kapcsolatukban mindig jelen volt egymás kölcsönös szeretete, tisztelete. Az élet nekik sem volt könnyű. Semmit nem kaptak készen, a lakásért, autóért sokat dolgoztak. Betegségek, beteg szülő ápolása, rokonok, családtagok halála tette szomorúvá többször a napjaikat. A gondok még jobban összekovácsolták őket.
A munkahely után otthon a háztáji várta őket. Termeltek, állatokat tartottak. Estére sokszor elfáradtak, de soha nem ért véget úgy a nap, hogy ne beszélgettek volna. De talán az a legfontosabb, hogy soha nem feküdtek le haraggal.
– Kisebb összezördülések nálunk is voltak, apróságok miatt. Alig pár óra múlva megbeszéltük és elfelejtettük. A harag, a neheztelés megöli a lelket és a kapcsolatot. Soha nem számoltattuk el egymást, hogy hol járt. Féltékenyek sem voltunk. Tudtuk, nincs rá okunk. Imre szeretett zenélni, de házasságkötésünk után 30 évre abbahagyta. Mint mondta, nem akar éjszakákat távol lenni – mondta el Panni néni.
Megismerkedésük is a zenéhez volt köthető. Egy bálban Imre bácsi zenélt, majd lejött a színpadról, felkérte Panni nénit táncolni.
– Többen is akartak udvarolni, de valahogy úgy éreztem, nem volna jó a kapcsolat. Imre más volt. Komoly, nyugodt, becsületes. Rövid jegyesség után jött az esküvő. Majd pár évre rá megszületett a fiunk. Közel lakunk egymáshoz, gyakran hazajön- tette hozza Pannika.
Házasságkötéskor Imre bácsi 24 éves volt, Panni néni 20.
Mindkettőjük véleménye, hogy a munkahelyi gondokat nem szabad hazavinni és az otthoni problémák sem a munkahelyre tartoznak. Panni néni 40 évet és 160 napot dolgozott egyetlen munkahelyén, az óvodában.
– Nagyon szerettem ott lenni, nagyszerű munkatársaim voltak, szeretettel gondolok rájuk ma is – tette hozzá. – Szerencsém volt, nem stresszesen jártam haza délután. Az óvodásaim közül néhányan rossz családban éltek. Fájt a szívem, amikor néha azt hallottam egy néhány éves kicsitől, hogy apu veri anyut, anyu meg sír. Már akkor tudtam, mekkora áldás, hogy ilyen férjem van. Nálunk még a hangos szó is elképzelhetetlen volt, nem a tettlegesség.
Imre bácsi 30 év után újra elkezdett harmonikázni. Miután mindketten nyugdíjba mentek, bekapcsolódtak a közéletbe. Imre bácsi országosan elismert versmondó, számos díjat szerzett a nyugdíjasoknak meghirdetett versenyeken, a térség rendezvényein verset mond, harmonikázik. Panni néni a főzésben teljesedik ki, a régióban talán nincs is olyan főzőverseny, amit ne nyert volna meg. Vezeti a Nosztalgia Nyugdíjas Klubot, őrzik a falusi hagyományokat. Örülnek egymás sikereinek, a közösen töltött idő boldogsággal tölti el mindkettőjüket.
Leave a Reply