Egyik válás sem mentes a feszültségektől, veszekedésektől, nézeteltérésektől. Ilyenkor nagyon nehéz szót érteni a másik féllel. Ha valakitől szépen, barátsággal el lehet válni, valószínűleg együtt élni is lehet vele. A „továbbra is barátok maradtunk” és a „jóban vagyunk” mondatok, amelyeket gyakran hallunk elvált emberektől, legyünk őszinték, nem mindig, vagy meglehetősen ritkán valósak. Akinek már van ebben tapasztalata, nagyon jól tudja, hogy meglepő reakciókat vált ki az emberekből egy válóper, egy vagyonmegosztás. Ha ilyenkor elő tudunk húzni a fiókból egy házassági vagyonjogi szerződést, sok bosszúságtól kímélhetjük meg magunkat. Nem beszélve az ügyvédi költségekről.
A szerződés megköthető a házasságot megelőzően, illetve a házasság alatt bármikor, valamint élettársi kapcsolatok esetében is.
Jellemzően a nagy vagyoni különbséggel rendelkezők szoktak élni a lehetőséggel, de rendszerint nem saját elhatározásból, inkább szülői nyomásra. Ez a fiatalok között eleinte konfliktust okoz. Természetesen mindig az a kezdeményező fél, akinek érdeke fűződik hozzá, vagyis az a szülő, aki anyagilag támogatja a gyerekét.
Külföldön teljesen természetesek az ilyen jellegű szerződések, mi viszont idegenkedünk tőle, sőt tabuként kezeljük. Kialakult egy negatív társadalmi sztereotípia, legtöbbször azzal vádoljuk a másikat, hogy nem bízik bennünk, amire nem lehet építeni egy kapcsolatot. Persze, ha egyik házasulandónak sincs vagyona, nincs miről beszélni (vagyis írni), de minden más esetben javasolják az ügyvédek.
Jó tudni, hogy amit házasság előtt szerzett valaki, az továbbra is – tehát még házasságkötés után is – az ő külön vagyona marad. Ha viszont az adott ingatlant értékesíti, hogy közösen vásároljanak egy másikat, rögtön el is „tűnik” az ő külön vagyona. Ha csak nem kötött vagyonjogi szerződést, mert akkor nyugodtan hátradőlhet, nem lesz semmi probléma, nem fog „elúszni” a pénze. Az öröklésre ez ugyanúgy vonatkozik: ha az örökölt vagyont értékesítjük és „beletesszük a közösbe”, de erről nincs se szerződés, se számla, akkor nem egyszerű bizonyítani az igazunkat.
A szakértők tapasztalatai szerint leginkább fejetlenül, meggondolatlanul vágnak bele az emberek az együttélésbe, nem ártana több tudatosság e téren. Elterjedt vélemény, hogy a házasság „csak egy papír”, jobb az élettársi kapcsolat, „legalább nem kell elválni”. Azért mégiscsak jól jön ez a bizonyos „papír”, amit házassági anyakönyvi kivonat néven ismerünk – és nem mellesleg összetartozást, kölcsönös gondoskodást, felelősségvállalást jelent.
Élettársi kapcsolatok esetén ugyanis sokkal bonyolultabb a különválás, ha nincs vagyonjogi szerződés. Utólag nagyon nehéz bármit bizonyítani, évek, évtizedek múltával már átláthatatlanok a pénzügyek.
Egyre gyakoribb eset, hogy az egyik fél ingatlanában élnek, amin értéknövelő felújításokat hajtanak végre, emellett ingóságokat vásárolnak közösen. Ezekről azonban se szerződés, se számla nincs. Szakítás esetén az eredmény hosszas, évekig elhúzódó pereskedés, rengeteg pénz a különböző költségekre, szakértői vizsgálatokra, véleményekre. Hab a tortán, hogy egyáltalán nem lehetünk biztosak benne, hogy visszakapjuk a befektetett összeget (ennyi erővel a szomszéd néninek a házára is költhetnénk azt a pénzt, hiszen csak úgy oda adtuk).
Oly sokszor hangsúlyozzuk a megelőzés fontosságát. A megoldás roppant egyszerű: aláírnak egy szerződést és védve vannak. Átlátható, tiszta helyzetet teremt, mindenki biztonságban érezheti magát. Készíthetnek saját maguk is egy megállapodást, két tanúval hitelesítve, a bíróság ezt is figyelembe fogja venni. Talán meglepő, de bármilyen is a megegyezés, még mindig jobb, mint az ítélet. A végtelenségig húzódó perek akár az ingatlan árverezéséig is eljuthatnak, aminek lássuk be, nem sok értelme van. Nem beszélve arról, hogy az egyik fél, vagy mindkettő, bele is betegszik – erre is akadnak sajnos bőven példák.
Egyre többször történik meg az is, hogy özvegyen egyedül maradt emberek bútoroznak össze, ami teljesen érthető, már a társadalom elítélésétől sem kell tartaniuk. De ha nem házasoknak össze, akkor halál esetén a gyerekek öröklik az elhunyt ingatlanát. Az ilyen esetek megelőzésére ajánlják a szakemberek a végrendeletet, ugyanis haszonélvezeti jogot is lehet örökül hagyni. Házastársi kapcsolat esetén persze itt is jóval egyszerűbb a helyzet: a gyerek örököl, de az özvegyen maradt társnak haszonélvezeti jogot biztosít a törvény, „nem lehet kitenni” az ingatlanból, hiába nem ő a tulajdonos.
Bármelyikünk kerülhet olyan élethelyzetbe, hogy segítségre, tanácsra van szüksége. A legjobb, ha bátran szakemberhez fordulunk, a mi javunkat fogja szolgálni. Minden szempontból kifizetődőbb, mint az évekig tartó jogi procedúra.
Leave a Reply