Kicsit kivétel vagyok
A közelmúltban „Ajka Városért” díszoklevél kitüntetésben részesült Bércy Pálné. Ez alkalomból beszélgettünk pályafutásáról, eddigi tevékenységéről, eredményeiről.
– Ön Szombathely, Budapest, Kazincbarcika után került Ajkára. Az utóbbi azért bír különös jelentőséggel, mert az ottani hőerőműben végigjárta a ranglétrát, gazdasági igazgatóhelyettes volt. Miért jött el mégis onnan?
– Az MVM akkori vezérigazgatója felajánlotta nekem, hogy jöjjek Ajkára igazgatónak, mivel nyugdíjazás miatt megürül a vezetői poszt. Meglepett a felkérés, mert nem volt tervben, hogy eljövök Kazincbarcikáról. Gondolkodási időt kértem, a tröszt vezetői pedig bíztattak a váltásra. Elkezdett izgatni a feladat, valóban nagy kihívás volt. A döntéshez az is hozzájárult, hogy idős szüleim Vas megyében éltek, így hozzájuk is közelebb kerülhettem a váltással. Végül elfogadtam a felkérést.
– Nehéz volt elhagyni, feladni a korábbi státuszt és mindent ami vele járt?
– Igen, nehéz volt. Ott kezdődött férjemmel a házas életünk, ott születtek és nőttek fel a gyermekeink, kötődtünk mindannyian ahhoz a városhoz. Leginkább talán Kati lányomnak esett nehezére a váltás, de aztán ő is beilleszkedett itt, az új környezetbe, az új iskolába.
– Voltak-e ismeretei az ajkai erőműről, volt-e kapcsolata az itteniekkel mielőtt idejött?
– Voltak kapcsolataim, sőt kellemes meglepetés is ért, mikor ide kerülve a kazánházi dolgozók megemlítették, hogy emlékeznek rám. Nem tudtam, honnan, aztán kiderült, hogy korábban voltak néhányan Kazincbarcikán tanulmányúton. Én voltam ott a vezetőjük, és emlékeztek rám. De ezen kívül is tudtam a kollégákról, hiszen az iparágban dolgozó vezetők, dolgozók ismerték egymást.
– Hogy fogadták itt az új munkahelyen, mint „messziről jött embert”, aki csúcsvezetőnek került ide?
– Nem tapasztaltam ellenérzést. Inkább kíváncsiságot, érdeklődést. De ha lett volna is valaki, aki nem szívesen lát, azzal sem törődtem volna sokat.
– Az sem volt szokványos, hogy nőként egy ipari nagyvállalat élére került. Érezte valami jelét, hogy női mivoltát figyelembe vették?
– Bár sem akkor, sem azóta nem találkoztam olyannal, hogy valaki nőként első számú vezetője lett volna egy erőműnek, nem foglalkoztatott ez a kérdés. Már csak azért sem, mert a korábbi munkahelyemen is vezető beosztást töltöttem be. Szóval ebből a szempontból kicsit kivétel vagyok.
– Történtek-e változások az ön vezetése alatt az erőműben?
– Változtatni szükséges volt, hisz a napi munka mellett állandóan zajlottak az új beruházások is. Több olyan változás is történt, ami Ajka város mindennapi életét kedvezően befolyásolta. Megszűnt a jelentős kiporzás, a zaj, áttértünk a hibrid-fluid tüzelésre. Mindez szükséges is volt, hisz az erőmű tudvalévőleg hozzájárult a város környezetszennyezéséhez. Persze nem csak az erőmű okozta a környezeti gondokat, de kétségtelenül ez volt a leglátványosabb. A belső rendszer is jelentős fejlesztésen ment át, automatizálás, számítógépes irányítás terén. A hibrid-fluid tüzelésre való áttérést egyébként az tette szükségessé, hogy előre látni lehetett, még gyengébb minőségű szén fog érkezni a bányákból. De ezzel is működnünk kellett. Egyúttal ez a megoldás meghosszabbította a bányák élettartamát is.
– A nyolcvanas évek elején jelentős volt a légszennyezés Ajkán. Volt-e ezzel kapcsolatban valamiféle nyomás önön, illetve a vállalaton, akár alulról, a lakosság részéről, akár felülről, hivatalos helyről, hogy valamelyest takarják a meglévő problémát?
– Mikor Ajkára kerültem, egyik feladatom volt, hogy mielőbb építsük be a filtereket. Kifejezetten utasítást kaptam a környezetszennyezés felszámolására. A város akkori vezetői is fokozott érdeklődést tanúsítottak a beruházások iránt. Ugyanígy a lakosság részéről is számos telefont kaptunk, melyek során különböző ötleteket adtak a szennyezés megszüntetésére. De ezek a beruházások mindenképpen megvalósultak volna.
– Nyugdíjba vonulása után más szerepkört vállat: két cikluson át önkormányzati képviselőként tevékenykedett. Mennyiben volt új ez a szerep?
– Nem volt teljesen új, hiszen tanácstag is voltam a rendszerváltás előtt. Természetesen azért voltak eltérések, amelyeket igyekeztem áthidalni. Voltam a pénzügyi bizottság elnöke, és a gazdasági és városfejlesztési bizottság tagja. A legnagyobb nehézséget az okozta, hogy az emberek gondolkodásmódját kellett megváltoztatni. Ez időnként szinte lehetetlen volt. Szükség volt a közvetlen kapcsolattartásra, hogy el tudjuk magyarázni a céljainkat. Fejlődni kellett nekünk is és a lakosságnak is. Ez talán sikerült is.
– Az ön nevéhez fűződik a Nyugdíjasokért Alapítvány létrehozása, ennek az alapítványnak máig kuratóriumi elnöke. Milyen céllal jött létre ez a szervezet?
– A szervezés a kilencvenes évek végén kezdődött. Akkor már látszott, hogy az erőműtől nyugdíjba menők nehezen fognak megélni az alacsony nyugdíjukból. Legmagasabb taglétszámunk 1700 fő körül mozgott. Célunk szociális indíttatású, segíteni akarunk a nyugdíjasoknak. Például abban, hogy a karácsonyi ünnepeket nyugodtan tölthessék. Úgy gondolom, sikerül elérni ezeket a célokat.
– Jelenleg 1400 körül van a taglétszám, tevékenységünk tulajdonképpen az egész országra kiterjed, hiszen nyugdíj után nem maradtak itt az emberek, de továbbra is szervezetünkhöz tartoznak. Vagyis elmondhatom, hogy társadalmi munkám mindig volt, és van most is.
Horváth Tibor
Fotó: Györkös
Leave a Reply