Rajzoláshoz jobb a jobb

Bajczi Marianna és lánya, Zabó Kitti igazi világjárók lettek

Nem egyszerűen rajzolni tanítanak, bár képzéseiket rajztanfolyamként hirdetik. Bajczi Marianna és lánya, Zabó Kitti, a kreativitásért felelős jobb agyfélteke tudatos használatára oktatja tanítványait. A két ajkai hölgy szülővárosában több sikeres tanfolyamot is tartott, egy ideje azonban már nem hallottunk róluk. A világháló révén aztán nemrég megtudtuk, hogy a Távol-Keleten tartózkodnak. Az internet – konkrétan a Skype – segített abban is, hogy meginterjúvoljuk őket: hogy kerültek Vietnámba és mit csinálnak ott?

Azt persze tudtuk, hogy a világon mindenütt vannak magyarok, arra mégsem számítottunk, hogy Marianna a beszélgetés időpontjának egyeztetésénél először is azért kér majd elnézést, mert másnap igen sűrű lesz a programja, ugyanis magyar barátnőket várnak ebédre, este pedig egy magyar zongoraművész koncertjére készülnek. Így hát beszélgetésünk kicsit későbbre tolódott, addig is tovább használtuk az internetet és a rajztanfolyam.com honlapról informálódtunk, mit is jelent a jobb agyféltekés rajzolás.

A módszert eredetileg Betty Edwards és Roger W. Sperry kaliforniai professzorok fejlesztették ki. Ezt az ajkai hölgyek ötvözték a világ különböző országaiban élő festőktől tanult módszerekkel, művészetterápiás, önismereti, és személyiségfejlesztő technikákkal, amelyek különös figyelmet fordítanak az olyan fontos és alapvető tevékenységeinkre, mint a légzés, a mosoly, a gondolatok és a mozgás egyes elemei. Ezek segítségével a racionalitásért, logikus gondolkodásért felelős bal helyett a rajztanfolyamon előtérbe kerül a kreativitásért és intuícióért felelős jobb agyfélteke.

Mindebben sokat segíthetnek a keleti meditációs technikák is, ezért Mariannék érdeklődése is azok felé fordult. Négyszer jártak Indiában, 2-3 hónapos tanfolyamokon tanultak és egyúttal tanítottak is. Vietnámba úgy kerültek, hogy egy Magyarországon élő vietnámi hölgy is elvégezte a tanfolyamukat és azt mondta, jó lenne ilyeneteket tartani a hazájában is. Akkor még csak félig-meddig vették komolyan. Ám amikor pár évvel később konkrét ajánlatot is kaptak tőle, hogy Saigonban egy oktatási központban lenne rá igény, belevágtak.

– Először egy hónapra mentünk ki próba tanfolyamot tartani. A szervezők utána azt mondták, ez nagyon jó, kell nekik. Így hát maradtunk – mondta el Marianna.

– Ezek szerint jól érezték magukat Vietnámban…

– Alapjában jól, bár persze furcsa is volt. Saigon hatalmas város, több lakosa van, mint egész Magyarországnak. Az emberek nagy része arcot takaró maszkban jár, mert annyira szennyezett a levegő. Rengeteg a motor, nagy a forgalom. Viszont nagyon jó az időjárás, finom az étel, sok a friss gyümölcs, sok a lehetőség, bár természetesen itt sincs kolbászból a kerítés. Érdekes itt az élet európaiként, más arcszerkezettel, más bőrszínnel és jelentős a kulturális különbség is, ezért nap, mint nap újabb meglepetések érnek bennünket. Ami persze segítségünkre is van abban, hogy gyakoroljuk az elfogadást, ami a módszerünk egyik alapja.

– Meddig maradnak?

– Őszintén szólva, fogalmam sincs. Egy éven át nagy sikerrel zajlottak a tanfolyamaink, de aztán több minden megváltozott. Az oktatási központban átszervezések voltak és a letelt egy év után már nem folytattuk az együttműködést. Kitti át is költözött Malajziába, nekem pedig egészségügyi gondjaim lettek. Az angollal sem vagyok még magabiztos harminc ember elé kiállva. Ezek együtteseként el kellett gondolkoznom, hogy szobafogságos időszakomban mit fogok kezdeni magammal. Ekkor jött az ötlet, hogy régi álmomat megvalósítva elkezdek díszes töklámpásokat készíteni. Komolyan elkezdtem továbbá angolt és táncot tanulni. Voltak hónapok, hogy minden este angolórám volt éjjel 11-ig. Most heti négyszer táncolok, hasonló intenzitással. Már értem az instrukciókat, már beszélgetek is a többiekkel. Sajnos itt az átlagember nem beszél angolul, így kicsit nehezített a kommunikáció…

– Kitti mit csinál Malajziában?

– Ma egy iskolában tartott tanfolyamokat, magánórákat is tart, és foglalkozik az otthoni tanfolyamok és más teendők szervezésével. Jövőre például lehet, hogy Angliában lesz lámpakészítő workshopunk, illetve készülünk egy jógastúdióval egy nyárvégi közös alkotó és jóga táborra valahol Európában.

– Magyarországon mikor jártak és mikor jönnek legközelebb?

– Átlag három-négy havonta hazalátogatunk, képzéseket pedig legközelebb tavasszal tartunk Siófokon. Március 15-18-án rajz-, 22-25-én festőtanfolyamunk lesz, és lesz még vietnámi ékszer töklámpás és gyertyatartó készítő egy napos workshopunk, valamint egy hétvégi kreatív-alkotó tréninget is tartunk.

– Ajkára nem készülnek?

– Anyukám ott él Padragon, szóval, ha Magyarországon vagyunk, mindig megyünk, de rajztanfolyamot most nem tervezünk, mert a szervezést nem tudjuk innét megoldani. Persze, ha valaki megszervezné nekünk, örömmel mennénk!

– Reméljük, összejön, és akkor örömmel tudósítunk is róla! Köszönjük a beszélgetést!

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Comments

comments

Be the first to comment

Hozzászólás