Tériszonyod van? Nem baj! Izgulsz? Annál jobb lesz! Gyere üljünk fel! – hallottam magam körül a duruzsolást a kék fényben úszó giga körhinta környékén folyamatosan. Mivel nekem nem jelent akadályt sem a sebesség, sem a magasság, így egyértelmű volt, hogy kipróbálom a látványos szerkezetet.
Mellettem sokan vacilláltak, bevállalják-e az utazást, vagy sem, így két részre oszlott a tömeg a következő kör előtt. A lelkesebbek jegyet váltottak és izgalommal várták a beszállást, míg a többiek hátrébb húzódtak, nehogy véletlenül egy gyenge pillanatban a körhinta mégis megbabonázza őket. Nekem kétségem sem volt afelől, hogy ez bizony jó lesz.
Úgy is volt, a biztonsági övek és az elektromos biztonsági rendszer lezárása után nem sokkal már nem volt visszaút, a talpak kezdtek elemelkedni a talajtól. Már sötétedett, ennek ellenére felejthetetlen élményben volt része az egyre magasabbra emelkedő társaságnak.
A lent ácsorgók összementek, a levegő lehűlt, a fények felgyorsultak és folyamatosan változott a táj. Mindenki pillekönnyűnek érezte magát, olyannak akár egy szabad madár. Többen videóztak, mások pedig próbálták legyőzni a magassággal kapcsolatos félelmeiket. Sokakban fent tudatosult, hogy Magyarország legmagasabbra vivő körhintáján ülnek éppen, amely közel félszáz méterrel a föld felett nyújtott felejthetetlen élményt és adrenalin löketet.
Horváth Mihály csodaszerkezete három napig várta az igazi madártávlat szerelmeseit a sportcentrumnál. Egyszerre negyvenen veszthették el képletesen a fejüket menetenként az öt perces körök alatt, ahol bizony tényleg az egész város a mélyben terült el.
A körhinta élménynek és látványnak sem volt utolsó, ám a világ legmagasabb hasonló játékának még így is csak kevesebb, mint a felét teszi ki, a bécsi Práter torony ugyanis 117 méterre viszi fel a bátrakat.
Leave a Reply