Töménytelen benzingőz, őrült fesztiválhangulat és erőteljes rock jellemezte a 17. Harley-Davidson Open Road Festet Alsóörsön, ahol négy napig tényleg minden a szabadságról, a bulizásról és a motorozásról szólt. A fesztivál fő attrakciójára, a szombati motoros felvonulásra egész Európából érkeztek látogatók. Több ezren adtak egyszerre gázfröccsöt délben, hogy a tíz kilométeres motoros konvoj meghódíthassa az Északi partot. Helyszíni beszámoló a vasparipák földjéről.
A sebesség olyan, mint a drog. Megtapasztalása adrenalin felszabadulással jár és gyorsan kialakuló függőséget okoz. Aki egyszer belekóstol, az később már nem tudja mellőzni. Megfertőzi, csakúgy, mint a fülsüketítő kipufogók egyre kellemesebbnek tűnő dorombolása, vagy éppen az idővel elzsibbadó testrészek mással össze sem hasonlítható bizsergése. A motorozás olyan szenvedély, ahol a „függőséggel járó mellékhatások halmozottan” és minden más tevékenységtől eltérően jelentkeznek. Ám ez nemhogy eltántorítaná az embereket, hanem buzdítja is őket a csatlakozásra.
Valljuk be a többség – ha máshol nem is, de az álmaiban biztos – egy kissé őrült, a közvélemény szemében vadnak tűnő életstílus képviselője akar lenni legalább egy rövid időre, ahol a konvencionális szabályok (részlegesen) átléphetők. A Harley Davidson Open Road Fest varázsa pontosan abban rejlik, hogy a vágyak felismerésén túl teret enged a saját határok kiterjesztésére és átértelmezésére.
Legalábbis erre a következtetésre jutottak a megkérdezett fesztiválozók, akik – velem egyetemben – igazi álomvilágba csöppentek a kemping belterületén. Egy buborékba, ahol minden, és leginkább semmi nem tűnt igazán furcsának, pont azért, mert a közösség együtt formálta a szabályokat. Megengedett, sőt kötelező volt a motorok járdán, a fűben, vagy bárhol hagyása. Nem zavart senkit, ha apró kislányok quadon gurultak szülők nélkül. Alapkelléknek számított a sátrakból szóló basszus is, ami kitöltötte a teret, ha épp nem zúgtak a kétkerekűek. Mindenki elengedte magát és önfeledten élvezte a nyüzsgést.
Bemutatókból se volt hiány a fesztiválon. Gombos Attila kaszkadőr, a Halálgömbben száguldozott hetven kilométerórás sebességgel egy tüzet okádó, maximális fordulatszámon üzemelő láncfűrész körül. Mások biciklis vagy cross mutatványokkal pörgették fel a közönséget. A bevállalósak Harley tulajdonossá is válhattak egy rövid időre, lehetőség volt ugyanis tesztvezetésre.
A kíváncsi szemeket a motoros túrák csodaszép tájai és a Harley-Davidson Múzeumban kiállított legendák ejtették rabul és mivel nincsen fesztivál koncertek nélkül, ezért minden este tömeg gyűlt össze a nagyszínpad körül, ahol jobbnál jobb előadók produkciói váltották egymást. A négy napban fellépett többek között a Helloween, az Anna and the Barbies, Deák Bill Gyula, az Ivan & The Parazol és a Karthago is. Hasított a rock, ütemesen szólt a pop és sebeket vert a blues. A Karthago koncertjén a Requiem harminchét év után is könnyeket csalt a közönség szemébe. Elefántdübörgés zaja és puha szárnyú katarzis szállt a levegőben.
Szombaton viszont a motorzúgástól vibráló levegőé és a tömegé volt a főszerep. A benzingőz kékké színezte a Biker Line Up utcáját és a kemping előtti szakaszt, ahol a verőfényes napsütésben több ezer kétkerekű várakozott a déli harangszóval egybekötött indulásra.
Az össznépi dzsemborin az adrenalin szint emelkedésével a motorosok dudálásba, kövér gázfröccsözésbe és áttörhetetlen útzár építésébe kezdtek. Egymás mellett haladva elfoglalták a sávokat, helyet sem hagyva más járműveknek a környéken. A menet indulásának első percétől kattogtak a fényképezők, forogtak a kamerák. Az út szélén állók népes tábora megtett mindent annak érdekében, hogy megörökítse az évente egyszer látható sok furcsasággal és különlegességgel megáldott jelenséget, ami idén tíz kilométeresre nyúlt. Sok helyen mindezen túl még zászlókkal, üdvrialgással is buzdították a néhol ijesztő, máshol szelíd természetű vasparipásokat a hangerő növelésére.
Több se kellett a motortulajdonosoknak és utasaiknak. Menet közben folyamatos dudálással, vészvillogózással, gépbőgetéssel, az arra méltókkal való pacsizással és integetéssel köszönték meg a rájuk irányuló figyelmet. Húzták a közönséget, belelovalva őket egy színes cirkuszba, amelyen csak ámulni-bámulni lehet.
A felvonulás fergeteges forgataga igazi parádét varázsolt a nyárba Alsóörstől Tihanyig, majd Aszófőn át Balatonalmádiig, ahonnan már visszafelé haladtak a két vagy több kerekűek. A motorosok a part-menti távot 2-2,5 óra alatt teljesítették gépeikkel, ami csupán kisebb, de annál élménytelibb kiruccanást jelentett a többnyire hosszabb túrákra berendezkedő fesztiválozóknak.
A dzsemborin a tekintélyt parancsoló Harley Davidsonok mellett a humoros és az extrákkal feltuningolt járgányok is nagy számban képviseltették magukat, megmutatva a motoros társadalom összetartását és sokszínűségét a nyilvánosságnak. Minden vasparipa megtalálta a helyét a felvonuláson, ahol a figyelmes szemlélődők a rengeteg gyorsasági és chopper között igazi csemegéket is láthattak, mint amilyen a Pannónia, vagy az ETZ. A quadokról, robokokról, crossmotorokról, Trike-okról és más furcsa szerkezetekről nem is beszélve.
A fesztivál véget ért, de a motoszkálás megmaradt. Feel the freedom, azaz irány motorozni!
Az indulás első perceiről videóban:
Balatonfüredi pillanatok:
Leave a Reply