Stex és New York, avagy bonyodalom a színpadon

Énekkel és szerelemmel fűszerezett Paprikáscsirkét kaptak vacsorára a Nagy László Városi Könyvtár és Szabadidő Központba látogatók a Gergely Theáter jóvoltából, ahol az előadás ugyan nehézkesen indult, de rövid idő után a többséget megfőzte a táncos lábú színészgárda.

gyj_szinhaz paprikascsirke 3101

Nagyjából tíz perccel az eredetileg kiírt kezdési időpont után Gergely Róbert, a társulat vezetője állt színpadra és ajánlotta az ízletesnek tűnő menüt a közönségnek. Beszélt a darab múltjáról és kifejtette a hungarikumnak számító paprikáscsirke mibenlétét is a háromnegyedig telt színházteremben. A monológ kissé furcsának hatott, azon gondolkodtam, miért nem kezdődik már az előadás. A teremben körülnézve többen is mozgolódtak, ezek szerint másoknak is felesleges időhúzásnak tűnt az elnyújtott bemutatás.

gyj_szinhaz paprikascsirke 3203

A döcögős indulás kellemetlen érzését a produkció első percei sem tudták feledtetni, ugyanis a szobalány (Némedi Varga Tímea) és az inas (Szabó Máté) tett-vett a színpadon, zenei aláfestéssel, de mégis némán. A dialógus nehezen érkezett meg a terembe, pedig egy vígjátéktól azt várja a színházba látogató, hogy rövid időn belül legyen min nevetni. Főleg, hogy a darabot az amerikai álom és a magyar valóság találkozásával, kibírhatatlan anyóssal, pompás üzleti vacsorával, valamint mindenbe belekeveredő inassal és szobalánnyal hirdették meg, ahol még a 13-as szám is összekutyulja a szálakat.

gyj_szinhaz paprikascsirke 3242

A történet tehát kissé vontatottan indult, de a szereposztás kárpótolta a jelenlévőket. A Barátok közt „házaspárja” Csomor Csilla és R. Kárpáti Péter, valamint a drága Mama, vagyis Csonka Zsuzsanna vitte a hátán az előadást. Mindegyikőjük mozdulataikban benne volt az irónia és a nevettetés teljes tárháza. Heller Tamás kitekintései és poénjai szintén jól sültek el.  Megfűszerezték a történet állóvizét, amit a folytonos musical betétek inkább megakasztottak, mint továbbvittek. Természetesen ízlések és pofonok szokták mondani. A közönség többsége élvezte az énekes-táncos jeleneteket, én kevesebbel is kibékültem volna. Szerencsére azonban nem vagyunk egyformák, így öröm volt hallgatni, hogy a jelenlévők harmadszor is végigtapsolták a Fogj egy sétapálcát című ismert sláger taktusait.

A színdarab összességében egy egyszer nézhető könnyű esti kikapcsolódást nyújtott, de talán nem is vártak ennél többet a nézők, ugyanis a színészeket számtalanszor visszatapsolták az est végén.

Comments

comments

Be the first to comment

Leave a Reply