Csillogó szemek, izgatott várakozás és lelkes készülődés jellemezte a gyermekeket december 2-án, ugyanis aznap látogatott el Ajkára az igazi és egyetlen finn Mikulás, Joulupukki. A nagyszakállú járt a kórházban a gyermekosztályon, hogy felvidítsa a kisbetegeket, majd vonattal az Agórára sietett, ahol több órán át fogadta a családokat. Egész nap a nyomában jártunk.
Piros sapka, szeretetet sugárzó kerek orca és édességgel tömött puttony. Elég, ha ennyit mondunk egy apróságnak, vagy igazából bárkinek, máris mindenki tudja, hogy a Mikulásról van szó. Na igen. Az ember nemtől és kortól függetlenül már apró jellemzők alapján felismeri őt, pontosabban a csodát.
Karácsony közeledtével egyre inkább szükségünk van az éves hajtás után néhány jó szóra, kedvességre és meghittségre, hogy a hétköznapok monotonitása ne hagyjon nyomot a lelkünkben, hanem önfeledten tudjunk örülni a családunknak, barátainknak és mindennek, amit az év során elértünk. A Mikulás személye mindezt megalapozza. Úgy tűnik, hogy csupán apróságokat (csokoládé, gyümölcs) visz az otthonokba, holott sokkal többet tesz annál. Teret enged az emberek szívében, hogy szeretetet és jóságot érezzenek, illetve adjanak másoknak is belőle.
Ezt bizonyítja, egy az internetre feltöltött fénykép is, ami két kisgyerek december 6-ai ajándékáról mesél. A fiatalok levelet írtak a Mikulásnak az Északi Sark, Csillag utca 12-be, hogy mit szeretnének tőle. Nem kértek sokat, csupán néhány színes ceruzát és egy kis csokoládét. A levél egészen Pápáig sodródott, ahol a helyi postások gondoltak egyet és Mikulás nevében csomagot küldtek a családnak, mert szerintük a gyermeki hit törékeny és vigyázni kell rá.
Valóban így van. Bennük ez még természetesen ott van, nekünk már dolgoznunk kell érte. Pont ezért, aki képes felnőttként is birtokolni egy csöppnyi naivitást és hajlandó hinni a varázslatban, annak biztos, hogy szebb lesz a napja.
December 2-án azt tapasztaltuk a kollégámmal, hogy az emberek igenis vágynak a csodára. Tizenötödszörre látogatott el Joulupukki Magyarországra, ám a kórházban gyermek és felnőtt egyaránt lelkesen várta az igazi Mikulást. Az öregnek mindenkihez volt néhány jó szava, többször is hangsúlyozta segítőjén keresztül, hogy száz év alatt mindenki gyermek, így mindenkinek jár a törődés és az ajándék. Nem nézett bőrszínt, vagy nemet, többeket megölelt, meglapogatott útközben. A bátrabb apróságok verssel, vagy dallal fogadták, közben egyre gyűltek a zsákjában az emlékbe kapott rajzok.
A kórház előtt kisebb tömeg verődött össze. Családok vacogtak a hidegben, hogy lássák a Mikulást és együtt utazhassanak vele vonattal az Agórára. Útközben Joulupukki elmesélte, hogy nagyon szeret Ajkára jönni, mert itt mindig nagyon jók a „gyerekek”, és Ajka egy csodálatos hely a világon, nem mellesleg pedig a finn Rovaniemi, Lappföld fővárosának testvérvárosa.
Az Agórán dalcsokorral és zenés kísérettel várták Joulupukkit a fiatalok. A tér szinte teljesen megtelt, Németh Noémi és Németh László adta az alaphangot hangszerekkel a fogadtatáshoz. A Mikulás szinte táncra is perdült, annyira tetszettek neki az előadott produkciók. Üdvözölte a jelenlévőket, majd több órán át várta a gyermeket és családjaikat a színpadra. Szaloncukrot osztogatott, beszélgetett, fényképezkedett a fiatalokkal és természetesen meghittséget hozott a csípős idő ellenére a szívekbe.
Leave a Reply