A kiegyezés után nagy lendülettel indult meg Magyarország iparának a fejlődése, amelynek szerves része volt a vasúthálózat kiépítése. Így 1870-ben megkezdődött a Székesfehérvár-Celldömölk közötti 122 km hosszú sínpálya lerakása.
Nagyon hamar megépítették ezt a távot, amely Tósokberénd déli részét szelte át. A Torna patakon szükség volt egy híd építésére, amelyet a környéken lakók vashídnak neveztek. Mellette pedig a Heffler malomtól nem messze egy utat, hogy megközelíthetőek legyenek a Nagyberek gazdag földjei. Nem volt sorompó a híd mellett lévő átjárónál, ahol több baleset is történt, amelyek közül kettő emlékezetes. Az egyik 1929-ben, amikor a Jáger házaspár tehenekkel a sínekre hajtott és a vonat halálra gázolta őket.
A másik nevezetes esemény 1945. március 24-én történt. Itt ütközött össze egy nyugat felé menekülteket szállító személyvonat és egy Devecser felől lőszereket szállító tehervonat. A gyerekek még a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején is gyűjtötték az ott talált hadizsákmányt: lőszereket, aknavető lövedékeket, hüvelyeket, repeszgránátokat.
Sajnos Tósokberénden e nevezetes hely a környezetszennyezés egyik elrettentő példája lett. Egy részről a vörösiszap kazetták és a tetejére rakott háztartási hulladékok, eszközök, szemetek, amelyeket 2010 október 4-i katasztrófa után odahordtak Kolontárról és Devecserből. Más részről illegálisan odaszállítják folyamatosan a házak átépítésekor keletkezett törmeléket, járólapokat, csempéket. A környéken található egyéb szemét összetétele változatos. A műanyag hulladékoktól kezdve a gyerekjátékokig, az elhasználódott eszközökön keresztül a megunt, elavult hanghordozóig mindent lehet ott látni.
Akiknek még él az emlékezetében a Nagyberek gazdag növényvilága, az szomorúan látja, tapasztalja az emberi kapzsiság, a mohóság, a nemtörődömség mivé tud alakítani egykoron szemet gyönyörködtető tájat.
Leave a Reply