Koszorúzással emlékeztek a bányászok védőszentjére, Szent Borbálára az egykori bányászok és a hagyományőrző szervezetek tagjai városszerte december első napjaiban.
December 4-én az Agórán a Bányász Nyugdíjas Szakszervezet elnöke, Blaskó Sándor ünnepi beszédében kiemelte, hogy amikor Ajkán befejeződött a bányászat, 2004-ben felhozták az utolsó csille szenet, a bányászok életének és lelkének egy darabja visszavonhatatlanul a föld mélyén maradt. A bányászat az a szakma volt, amelyet nem volt elég megtanulni, űzni csak szeretettel és elkötelezettséggel lehetett. A föld alatti munka folyamatos veszélyei miatt a bányászok a vallás és a védőszentek felé fordultak, a védőszentjeiket hívták segítségül szükségben, bajban, betegségben.
A Borbála napi megemlékezésen a szakma képviselői, családtagjaik és a városvezetés megadták a tiszteletet a múltnak, koszorúztak és fejet hajtottak a 189 ajkai bányász emléke előtt, akik a hivatásukért adták a legdrágábbat, az életüket – nevüket a Bányászati Múzeumban kopjafa őrzi – és a többiekért, akik azóta már nem lehetnek jelen az ünnepségeken.
A Bódéért Hagyományőrző Egyesület december 3-án tartott megemlékezést a bódéi temetőben, ahol megkoszorúzták az 1909-es bányász áldozatok sírját, majd a program a közösségi házban emlékezéssel és beszélgetéssel folytatódott. Padragkúton, a művelődési házban a 2005-ben alakult Padragi Bányász Hagyományőrző Kör tartotta megemlékezését december 6-án. Blaskó Sándor elnök egy anekdotával világította meg a védőszent szerepét a bányászok életében, majd Varga György, a Csékúti Baráti Kör tagja az l. világháború ajkai bányász áldozatairól tartott előadást az Ajka60 programsorozat keretében tartott rendezvényen.
Leave a Reply