A Bányásznapi rendezvénysorozat a koszorúzást követően szombaton délután Csingerben szoboravatással és műsorral folytatódott.
– Jó érzéssel tölt el, hogy ennyi egykori bányász, banyában dolgozó, hagyományőrző jött el és tisztelte meg a mai ünnepi rendezvényünket – fogalmazta meg köszöntőjében Gerencsér Hilda, a településrész önkormányzati képviselője, a Csingervölgyért Egyesület elnöke.
– Ezen a helyen nem is olyan régen a műszakváltáskor autóbuszok sorakoztak és vitték a dolgozókat haza Ajkára és a környező településekre. A bánya hatása jóval túlmutatott a város határain, ugyanis a térség lakosainak is adott hosszú távon biztos munkát, megélhetést. Emlékezzünk azokra is, akik a télen hóban, fagyban, sötétben kilométereket gyalogoltak azért, hogy munkakezdésre Csingerbe érhessenek, majd becsülettel végezték a föld alatti munkájukat. Hajtsunk fejet előttük, emlékezzünk az áldozatvállalásukra – hangsúlyozta a képviselő beszédében.
A csingeri kötődésű Tavaszi Katrin, a Fekete-Vörösmarty iskola harmadikos diákja az ajkai bányászköltő, Osváth Imre egyik versét szavalta el.
Dr. Horváth József alpolgármester ünnepi köszöntőjében kiemelte, szerencse, hogy Ajkán találták meg a szenet, azt a kincset, amely a korábbi falu fejlődését megalapozta, hogy előbb nagyközség majd város lehessen. A szén, az ipar számára elengedhetetlen energiaforrás nélkül nem települt volna Ajkára az erőmű, a kohó, az üveggyár, a timföldgyár. A bányászok alapozták meg város fejlődését.
Ma a 30 ezer lakosú Ajka termelése a nemzeti össztermék egy százalékát adja, ami óriási dolog. A munkanélküliség is jóval alatta marad az országos átlagnak, mindössze két százalék. A bányászat nem csupán az életszínvonalat és a fejlődést határozta meg, hanem a kultúrára, a sportra is hatott. Máig működnek az egykor, a bánya által létrehozott sportegyesületek és művészeti csoportok, mint amilyen a férfikórus. A bánya ugyan már bezárt, de a város folyamatosan áldoz arra, hogy megőrizze az emlékeket. A parkerdőben a Bányászati Múzeumot sokan látogatják. Városszerte számos helyen láthatók a bányászatot megörökítő alkotások, amelyek száma a mai nappal is gyarapszik.
Bálint József munkásságát Padné Szabó Mária pedagógus méltatta, aki kiemelte, kevés olyan alkotó él közöttünk, aki alkotásába a szívét és a lelkét is beleadja, ráadásul mindezt teszi szeretetből, ellenszolgáltatás nélkül. Jó szerencse, hogy ez a nagyszerű ember és művész találkozott a csingeriekkel, így az egész közösség újabb értékkel gazdagodott. A szobor a legmegfelelőbb helyre került, ahol a környezettel összhangban folytathatja a fa az életét. Itt is tanúi lehetünk a természet örök körforgásának. A szén fából keletkezett, amelyet a nyomás és a föld mélye felé haladva egyre magasabb hőmérséklet szénné érlelt. A szenet a bányászok kitermelték. Most itt áll egy szenet fejtő bányász fából megfaragva, és az alkotás gazdagít egy olyan közösséget, amely tagjai értik és ismerik a bányászok életét.
Az alkotónak Gazdag György nyugalmazott bányamérnök mondott köszönetet. A Csingervölgyért Egyesület megajándékozta az alkotót egy fokossal és egykori tagtársuk, Tomózer József Csingerről írott könyvével.
Az alkotást Bakos Frigyes esperes szentelte fel.
Baranyai Ferenc, az egyesület tagja verssel köszöntötte a megjelenteket.
Az est a Pannon Várszínház művészeinek műsorával folytatódott, majd az Ajka-Padragkút néptánccsoport lépett fel.
Leave a Reply