Bóják és színes szalagok szelték át a Nagy László Városi Könyvtár és Szabadidő Központ előtti területet, valamint az Agórát, pedig nem volt csőtörés és járdajavítás sem a környéken. A járókelők meglepődve fogadták, hogy nagyszabású programhoz készülődnek a szervezők május 24-én már reggel nyolc óra előtt. A tájfutás világnapján jártunk.
Idén már másodszor szervezték meg a sportág népszerűsítésére szolgáló programot Ajkán, ami egy nemzetközi kezdeményezésből indult, és tavaly több magyarországi egyesület, köztük a Bakonyi Tájfutó Klub is csatlakozott, hogy kedvet teremtsen a helyieknek ehhez a különleges mozgásformához és az egészséges életmódhoz. 2016-ban 395-en – gyermekek és felnőttek egyaránt – próbálták ki a sportágat az Agórán, idén viszont ez a szám ötszáz fölé emelkedett eggyel. 114 óvodás, 227 általános iskolás, 135 középiskolás, illetve 25 éppen arra sétáló érdeklődő kapott kedvet a testmozgáshoz.
Ládi Jánostól, a Bakonyi Tájfutó Klub elnökétől és a program koordinátorától megtudtuk, hogy három különböző pályán tesztelhették ügyességüket és gyorsaságukat a vállalkozó szellemű jelentkezők, de az óvodások és az első osztályosok számára külön pályát alakítottak ki, ahol állatokat kereshettek, amelyek ellenőrző pontként szolgáltak. Grátiszként pedig a Sportmúzeum mobil kiállítási darabjait tekinthették meg az érdeklődők, ahol a tájfutás történetén túl az ajkai sikerekkel is megismerkedhettek, sportágak szerint.
Az első helyszínen egyből egy kacskaringós, trükkös labirintus várt a lelkes amatőrökre, ahol egy térkép segítségével kellett tájékozódniuk és megkeresniük sorban az ellenőrző bójákat sétálva, kocogva, vagy futva. Ha stimmelt a bója száma a térképen leolvasottal, akkor lyukaszthatták csak ki a megadott pontot a papírjukon. Ládi János elárulta, hogy a gyakorlott tájfutókban is feszültséget okoz a labirintusok megoldása, ugyanis szigorú szabályokat kell betartaniuk, hiszen nem nyúlhatnak át a kordonon, mert az kizárással jár, ezért különösen fontos a gyors gondolkodás és helyzetfelismerő képesség a megfelelő irányú haladáshoz.
Másodjára egy rejtett mátrix-pályával birkózhattak meg a térre látogatók, ahol szintén megadott sorrendben kellett a pontokat elérniük, minél rövidebb idő alatt. Ám nehezítésként csak akkor szembesültek a hibáikkal, ha már odaértek az ellenőrző pontokhoz, hiszen azokat bójákkal takarták el a szervezők, így javítani is csak azután tudtak, ami időveszteséggel járt. Mindez jól szimbolizálta a tájfutás során is előforduló lehetséges nehézségeket, akadályokat.
Végül egy városi szakaszon bizonyíthatták rátermettségüket az indulók, ugyanis a belvárosban is helyeztek el ellenőrzőpontokat a szervezők.
– Az óvodásokat éremmel jutalmaztuk a Sportmúzeum felajánlásából, mindannyian kiválaszthatták a nekik tetsző darabot. Ez a gesztus, majd a dobogóra állás és a közös fénykép hatalmas örömet szerzett a gyerekeknek, akiknél a lelkesedésből tényleg nem volt hiány. Kisgyermekkorban különösen fontos a sportágak megszerettetése és a sikerélmény, így elsősorban nem a fizikai teljesítmény a cél, hanem a mozgás természetessé tétele, az absztrakt gondolkodás fejlesztése, valamint a természet felfedezése – fogalmazta meg a program koordinátora, aki a későbbiekben a nyugdíjas korosztályt is szeretné bevonni a tájfutás szépségeibe, hiszen a test és az elme fitten tartása nem kiváltság, hanem természetes kellene, hogy legyen.
SzR.
Leave a Reply