Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak, Nem is akarok mást, mint hogy égjen! – Újmisés jelmondatához méltóan végezte papi szolgálatát Tomor Sándor, Bódé, Tósokberénd és Csinger városrészek egykori plébánosa, érseki tanácsos. Halálának tizedik évfordulóján, 2019. február 6-án nevezték el a teret, ahol a kezdeményezésére épített IV. Boldog Károly Király Kápolna áll, Tomor Sándor térnek.
A csingeri kápolnát 2006. július 6-án adták át. A téravató ünnepségen Gerencsér Hilda, a településrész önkormányzati képviselője köszöntőjében elmondta, hogy 2018. szeptember 12-én javasolta a képviselő-testületnek, hogy azt a teret, amelyen a kápolna áll, ne egy helyrajzi szám jelezze, hanem legyen elnevezve arról az emberről, aki olyan értékeket képviselt, amelyeket nem csupán a gondjaira bízott egyházközség tagjai, hanem minden ember elismert. A kápolna Tomor Sándor életének fő műve volt. Mára nem csupán a helyiek hitéletét, hanem a bányász hagyományok őrzését is szolgálja.
Áment János, a Csingeri Egyházközség elnöke az ünnepségen felidézte, hogy Tomor Sándor Nemeshanyban született 1926. december 24-én, karácsony előestéjén. Negyvenkét évesen, 1968-ban szentelték pappá, 1969-ben helyezték Ajkára a bódéi plébániára. A következő évben szolgálat közben motorbaleset érte. Súlyos sérüléseiből felgyógyulva, – amely lélekben megerősítette őt – még intenzívebb lelkipásztori munkát végzett, fáradhatatlanul dolgozott a hívekért, szépítette, építette a templomokat.
Vallotta, ő az Úr kiválasztottja, azért maradt életben, hogy sokáig szolgáljon. Munkája nyomán elsőként a bódéi plébánia és a templom újult meg. A tósokberéndi egyházközség vezetését 1984-ben vette át. Két év múlva fogott hozzá a barokk műemlék templom felújításához, amely addigra már nagyon leromlott. Ifjúsági házat, közösségi házat és hajléktalan szállót hozott létre. Szívügyének tartotta a fiatalok segítését, szerette a gyerekeket. Karácsonyra, húsvétra megajándékozta őket. Arra is gondot fordított, hogy a hívek ismerjék meg a hazai és külföldi zarándokhelyeket. Többször szervezett olaszországi, németországi, ausztriai és magyarországi zarándokutakat. A csoportban az oltári szolgálatot gyakran vállaló fiataloknak is biztosított helyet. Tósokberénden és Bódén hetente tartott hitoktatást, amely nem korlátozódott az iskolára, felnőttek is nagy számban jelentkeztek hozzá. A csingeri kápolna építéséhez megnyerte a Veszprémi Egyházközséget, Ajka Város Önkormányzatát, a híveket, a lakosságot.
Tomor Sándor életét a hívek szeretete és tisztelete kísérte. Számos egyházi és világi elismerést kapott. Göncz Árpád köztársasági elnök Elnöki Aranyéremmel ismerte el munkásságát, Ajka Városért Díszoklevélben részesült, Ajka Díszpolgára címmel 2003-ban ismerte el a város a tevékenységét, 2006-ban a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét vehette át. Megkapta az Ajka halhatatlanja címet is.
– Ha Sanyi bácsi élne, jobban mennének a dolgok, nem lenne annyi ármánykodás, álszenteskedés, befordulás, képmutatás. Egyenes jellemű emberek egyenes beszédét hallhatnánk. Sanyi bácsi már nincs, de szellemisége itt van, szeretnénk, ha még több emberhez eljutna, még jobban kiteljesedne, még több szívet melengetne meg – méltatta az egykori plébánost Schwartz Béla polgármester.
A kápolna bejáratánál a Keresztes Tibor készítette emléktáblát Schwartz Béla és Gerencsér Hilda leplezte le, majd Bakos Frigyes esperes áldotta meg. A rendezvényen a Hársfa Trió működött közre. Az ünnepség a Csingervölgyért Egyesület közösségi házában folytatódott, ahol Horváth Károly, a Bódé Egyházközség elnöke szólt a családszerető, szeretteiért bármilyen áldozatra képes emberről. Az avatáson részt vettek Tomor Sándor rokonai, akik köszönetet mondtak azért, hogy a közösség ápolja hozzátartozójuk emlékét.
Leave a Reply