Tikverőzés, alakoskodás (TV Ajka videójával)

A téltemetésről, a tikverőzésről, farsang farkáról tartott előadást szombaton, február 11-én Angermayer Judit muzeológus a városi múzeumban.

Az előadó elmondta, hogy a farsang időszaka a párkeresés, a házasságkötések ideje is volt. Amelyik család évente két disznót is tudott vágni, előfordult, hogy a másodikat a farsangi időszakra tette. A tél végén még nem kezdődtek meg a mezőgazdasági munkák, ekkor még jutott idő a bálozásra, a farsangolásra, az ismerkedésre. Ha egy lány nem talált párt a farsangi szezonban, az szégyen volt. Voltak tájegységek, ahol az ilyen lánnyal farönköt húzattak.

A tikverőzést a fiúk végezték, az volt a jelentése, hogy serkentsék a tyúkokat arra, hogy több tojást tojjanak, így ne legyen a gazdának hiánya tojásból, és keljen ki minél több kiscsirke.

A maskarába, álarcba bújás jelentette, hogy a viselője egy időre kilép a saját bőréből, más bőrébe bújik, és talán egy kicsit többet meg is enged magának, mint máskor. Gyakori volt, hogy a maskarások a másik nem bőrébe bújtak, a férfiak nőnek, a nők férfinak öltöztek.

Ma már változtak a szokások, de sok mindent megőriztünk a farsang időszakából, például az álarcosbál megtartását, a farsangi fánk fogyasztását. Egyre népszerűbb a mohácsi busójárás, amelynek eredete, hogy a nagy és nehéz fa álarccal a törököket akarták elűzni.

A farsangi időszak végéhez különösen sok szokás köthető. A bőgőtemetés azt jelképezi, hogy a böjti időszakban már tilos a mulatozás. Ugyancsak szokás volt néhány tájegységben a zsírosfazék temetése is, amely szinten a böjtre utal.

A böjti időszak elején a torkos csütörtök volt az utolsó nap, amikor elfogyaszthatták a maradékot, majd húsvétig már szigorú böjti időszak következett, amikor nemcsak a húsfogyasztás volt tiltott, hanem a tánc és a hangos mulatozás is.

(tisler)

 

Comments

comments

Be the first to comment

Leave a Reply