Belevaló csaj vagy, csak így tovább – hallja gyakran Papp Viktória a férfiaktól. A határozott, életvidám ajkai nőt úton-útfélen, illetve az éteren keresztül is méltatják. Szakmája itthon szokatlannak számít, ki is vívja vele az erősebbik nem elismerését. Viki kamionos és negyven tonnás monstrummal szeli Európa útjait.
Korábban vendéglátósként dolgozott hosszú éveken keresztül, de már akkor is arra készült, hogy kamionos lehessen. A vezetés mindig a szenvedélye volt és mivel bátyja és párja is ezt a szakmát űzi, talán innen jött a nő nagy gépek iránti lelkesedése.
– Régóta terveztem, hogy leteszem a hivatásos jogsit, de az anyagi költségek sokáig hátráltattak a cél elérésében. Három évvel ezelőtt végül úgy döntöttem, hogy most már elég a vendéglátózásból, nekem más úton kell továbbhaladnom. A párom a kezdetektől biztatott, a legjobb barátnőm is támogatta az elképzelésemet. A szüleim viszont már nehezebben emésztették meg, hogy a lányuk ilyen pályára vágyik főleg, hogy a bátyám is folyamatosan úton van. Persze azóta már megbékéltek a tudattal, hogy világjáró lettem. Magyarországon nem gyakoriak a női kamionsofőrök, talán ezért tartják szokatlannak a munkámat, pedig Európa más országaiban már megszokott jelenségnek számít – mesélte Viktória, aki szerint a férfiasként aposztrofált szakma sok házaspárnak ad megélhetési lehetőséget a határokon túl.
Hazánkban szinte még tabunak számít a női kamionosok, vagy sofőrök elfogadása, ugyanis erősen él a sztereotípia, miszerint a gyengébbik nem tagjai nem tudnak jól vezetni. Az ajkai hölgy is találkozott ezzel a hozzáállással még a jogosítvány megszerzése előtt, ám őt nem riasztotta el a rosszindulat a rá váró kihívásoktól. Már a kezdetektől a párjával dolgozik együtt, négykezesben teljesítik az utakat, szerinte az általánosítás egyáltalán nem állja meg a helyét, hiszen Hollandiában és Franciaországban gyakoriak az egyedül úton lévő női sofőrök is.
– Kérdezték miért akarok én kamionozni? Kissé flegmán, lekezelően bántak velem néhányan, de ezen túl kell lépni. Akartam és kész. Azóta mintegy száznegyvenezer kilométert vezettem le balesetmentesen. A családom és a barátaim büszkék rám, útközben is pozitív visszajelzéseket kapok. A kamionos kollégák gyakran fejezik ki az elismerésüket, vagy egyszerűen csak hallom, ahogy rólam beszélnek egymás között a CB rádión. Nekem ennyi elég – részletezte mosolyogva Viki.
A kamionozás nem a könnyű munkák közé tartozik, sosem lehet ugyanis előre tudni mi vár a sofőrökre útközben, vagy mikor lesz szabadidejük. A kiszámíthatatlan időjárási viszonyok, közlekedési balesetek, dugók és veszélyes helyzetek mellett manapság még a menekültkérdés is nehezítheti a haladást. A család gyakran hívja ezért Viktóriát vagy a párját, hogy merre járnak, minden rendben van-e velük. A kaotikus munkarend következtében a különféle szolgáltatások igénybevétele igazi logisztikai szervezést jelent a párnak, hiszen a fogorvos, a fodrász vagy éppen egy vérvétel mind időpontkötelesek, amikhez alternatívákat kell kitalálniuk, mit mikor intéznek el.
– Menekültekkel nem volt dolgunk eddig szerencsére. Az autópályán viszont jártunk már úgy, hogy centikre kerültük el az ütközést. Egy másik kamion átszakította a betonkorlátot, a sofőr elaludhatott a kormánynál. Az egyetlen szerencsénk, hogy a párom időben tudott reagálni. Ezeket a helyzeteket meg kell emészteni, de nem választanék más hivatást. Szabadnak érzem magam útközben, szeretem, amit csinálok és még Józsival is együtt lehetek. A másik álmom, hogy nehéz, túlméretes szállítmányokat vihessek, de ez valószínűleg tényleg ábránd marad, ugyanis az egész autópályát elfoglaló gépekre, amikkel például szélerőműveket visznek, csak kihalásos alapon lehet bekerülni – mesélte el lapunk kérdésére a női kamionos, aki nem csak a gépekért rajong, hanem klarinétozik is.
Leave a Reply