Tollfosztás, bál, földművelés – ahogyan Magdus néni emlékszik

A munka mindig az életem része volt, ezért próbálok most is mindent megtenni annak érdekében, hogy még megérhessem a további dédunokák érkezését – mesélte mosolyogva Vincze Józsefné, Magdus néni, akit kilencvenedik születésnapja alkalmából köszöntöttek.

A szépkorú nénitől megtudtuk, hogy sosem volt beteges típus, életét tevékenyen élte, gyermekkorában a földeken és a háztartásban segédkezett családjának, de ha ideje maradt és engedték szívesen járt bálokba is. Felnőttként pedig a munkája és a családja töltötték ki minden idejét. Négy gyermek édesanyjaként és egy helyi kiskocsma üzletvezetőjeként valóban mozgalmas mindennapjai lehettek.

– Édesapám azt mondta, hogy nem kisasszonyra, hanem kétkezi dolgozóra van szüksége, mert ha tízen lennénk, akkor is tudna munkát adni a gazdaságban, így az elemi iskola hatodik osztályának elvégzése után az üveggyárba kerültem üvegcsiszolónak. A könyökömet nyomta a deszka munka közben, de nem foglalkoztam vele, mert minden vasárnap bált tartottak Bódén, ahova alig vártam, hogy elmehessek. Szerettem táncolni, még ha most nem is menne a fájó térdem és csípőm miatt – emlékezett vissza fiatalkorára az ünnepelt, aki lánya elmondása szerint mindig szívesen mesél a múltról.

Magdus nénit dr. Horváth József alpolgármester és Péntek Magdolna, az Ajkai Közös Önkormányzati Hivatal Szociális és Igazgatási Irodájának vezetője virágcsokorral köszöntötte a jeles napon, lánya Éva jelenlétében. Az ünnepségen az alpolgármester felidézte az idős asszony életútját, amelyet követően spontán folyt tovább a beszélgetés a régi szokásokról, hagyományokról.

Az idős hölgy Kersner Magdolnaként látta meg a napvilágot 1927. március 22-én Bódén, egy földműveléssel foglalkozó parasztcsalád ötödik gyermekeként. Később született még egy húga, így hatan voltak testvérek, két fiú és négy lány. Lajos bátyját fiatalon elvesztette, aki a II: világháborúban az orosz hadifogság után már nem tért haza. Magdus néni kislányként az elemi iskolát Bódén végezte el kitűnő eredménnyel.  A tanító javasolta a továbbtaníttatását, de édesapja hajthatatlan maradt. Így a fiatal lány az üveggyárba került üvegcsiszolóként. Néhány évvel később, átment a Timföldgyárba, ahol betanított munkásként foglalkoztatták. Több kolléganőjével együtt ők feleltek a fürdőkben található szekrények nyitásáért és zárásáért.

Mellette pedig a testvéreivel kivették a részüket a 10-12 hold nagyságú családi gazdaság műveléséből, ahol a néni elmondása alapján minden megtermett, amire szükségük volt. Libákat is tenyészettek, így a tollfosztás és a dunyhakészítés sem jelentett problémát a családnak. A lány stafírungja (hozománya) is ebből származott házasságkötésekor, amire 1947 augusztusában került sor Vincze Józseffel.

A pár szerelemből házasodott, három fiuk és egy lányuk született. Magdus néni ismét munkahelyet váltott, mikor a gyermekei már cseperedni kezdtek. Eleinte a férjének segített a vendéglátásban, majd elvégzett maga is egy vendéglátó ipari tanfolyamot, amit követően üzletvezetőként dolgozott a bódéi kocsmában egészen a nyugdíjazásáig.

A szépkorú asszony a mai napig élettel teli. Ellátja magát kétszobás otthonában, bevásárol. Egyedül lakik, de gyermekei és unokái sokat segítenek neki és felügyelik mindennapjait. Gyakran hívják magukhoz vendégségbe. Az asszonynak négy unokája és két dédunokája van, akik rendszeresen megörvendeztetik és keresik a nagyit. A család, születésnapja alkalmából nagyszabású ünnepséget is szervezett Magdus néninek a hétvégén az egyik vendéglőben.

Comments

comments

Be the first to comment

Leave a Reply