Ajkáról is voltak gyalogos zarándok csoportok a kolontári Szentkút Anna napi búcsúján július utolsó vasárnapján. A hívek 11 órakor indultak a belvárosi szoborparktól illetve a bakonygyepesi művelődési ház elől. Kényelmes tempóban értek három órára a helyszínre. Az ajkai zarándokok rendszeresen részt vesznek a kegyhely miséin. Ezúttal nagyobb élményben volt részük, ugyanis újmisés áldásban is részesültek. A nemrég pappá szentelt Varga-Csikász Bence az Anna napi búcsún tartotta újmiséjét.
A pap elmondta, hogy Szent Anna életéről keveset tudunk, mégis Szűz Mária édesanyjaként minden korban nagy tisztelet övezte őt. Szent Anna tisztelete rámutat arra, hogy milyen fontos az elődeink, a nálunk idősebbek tisztelete. Régen az időseket a fiatalok bölcsként tisztelték, tanácsaikat kérték és elfogadták.
Az elmúlt évszázadokban az emberek nagycsaládban éltek. Minden generációnak megvolt a helye és a feladata a családban és a társadalomban. Nemrég, úgy egy évszázada felbomlottak a régi közösségek, a nagycsaládok. Az idősek véleménye már nem lett olyan fontos.
– Nemrég jártam egy budapesti múzeumban, ahol a kivetítőn mutattak be egy filmet, amely arról szólt, hogy az idősek berendezési tárgyait kiszórják a falusi lakásból, az embereket otthonba költöztetik, a fiatalok a nagyvárosi lakónegyedekben folytatják az életüket. Megszakadtak a hagyományok. Valami elveszett. A nagyszülők nagyon fontosak az unoka életében. Gyakran vigyáznak rájuk, tanítják őket. Sok kisgyermek a nagymamájától hall először Istenről, tanul meg imádkozni. A nagyszülőknek a gyermek Isten felé vezetésében is fontos szerepe van – mondta a pap.
Vannak gyerekek, akik maguk érzik meg azt, hogy mi a helyes út. Egy kisiskolás fiú barátja hittanra járt, aki mesélt neki Istenről. A szülők ateisták voltak. A kisfiú az édesanyjánál elérte, hogy írassa be hittanra. Miután az édesapa Afganisztánból hazatért és meghallotta ezt, nem örült, viszont elfogadta a gyerek döntését, ugyanis a szülők megállapodtak abban, ha valamelyikük megenged valamit, a másik nem tiltja meg. Karácsony előtt az apa hallotta imádkozni a fiút, aki épp egy olyan játékautót kért, amilyen a barátjának van. Eljött a karácsony és a gyerek nem azt kapta, amire vágyott. Az apa meg is jegyezte, látod, milyen a te Istened, kértél valamit és nem hallgatott meg. A gyerek azt válaszolta, Isten most is meghallgatott és azt mondta, hogy nem. A gyerek elfogadta a tényeket, nem vitatkozott sem a szüleivel, sem Istennel. Belenyugodott a történtekbe. Erre is tanít bennünket a hit. Elfogadni azt, ha valami nem úgy alakul, ahogy szeretnénk, nem hibáztatni másokat, hanem folytatni tovább az utunkat tovább hitben, szeretetben.
Leave a Reply