Szemeti Mihály, alias Leon, barátai szerint egy igazi művészlélek: mély érzésű, álmodozó, finom lelkű. Ha édesanyját kérdezzük, aki elmondhatatlanul büszke a fiára: csupaszív ember, aki a hobbijában találta meg a boldogságot, ez a legfőbb örömforrása. Amennyiben az alkotót faggatnánk, valószínűleg szerényen csak annyit mondana, hogy pixelgrafikusként tud kiteljesedni.
Azzal biztosan mindannyian egyetértenek, hogy Misi képei a lelkivilágát tükrözik és aki őt jól ismeri, az tudja igazán megérteni a műveit is. „A lány esernyővel” című kiállítás alkotójával és édesanyjával közösen beszélgettünk a White Dog Cave Pub kellemes félhomályában, egy pohár, forró citromfüves limonádé mellett.
-Már gyermekkoromban is nagyon szerettem rajzolni, a suliban a tankönyveim tele voltak a grafikáimmal, mivel az órákon inkább ezekkel foglalatoskodtam – ismerte be mosolyogva a fiatalember, aki éppen húsz éve ismerkedett meg a manapság retroját élő C64 (Commodore 64 számítógép) adta különleges lehetőséggel. Ma is őrzi azt a ’97-ben megjelent újságcikket, amiben a C64 iránt érdeklődőket vártak a vmk-ba egy klubfoglalkozásra. Már az első összejövetel megváltoztatta az életét, mivel a csapattal ma is szoros barátságot ápolnak. Sokan közülük már családos emberek, de ez soha nem volt akadálya az együttléteknek, a közös munkának.
-17 évesen csatlakoztam az alternatív számítástechnikai szubkultúrához, ahol programozók, zenészek, grafikusok digitális művészeti alkotásokat készítenek. Ajkán az Árok Party elnevezésű rendezvényt a kezdetektől fogva mi szervezzük. Számtalan versenyen indultunk már, a grafikáimmal rendszeresen dobogós helyezést értem el Szlovákiában, Németországban és Hollandiában is – ecsetelte a művész, közben édesanyjától azt megtudtam, hogy rengeteg érme, kupája gyűlt már össze a fiának, akinek a versenyeit élőben szokta nézni a világhálón, természetesen könnyes szemekkel.
-A kiállításon 20 pixelgrafikám látható, amelyek 2013-2017 között készültek. A versenymunkáimat nyomtattam ki, ezeken kívül még nagyon sok van, mindegyik publikus, egyik sem titok. Volt egy nagyon fontos lány az életemben, az esernyős lány ezért jelenik meg többször is a munkáimban, illetve a telihold a teljessége miatt, mivel nem kedvelem a félig kész dolgokat. Két korszak váltakozik az életemben, ezeket mutatom be a képeimen: az egyik szürke, kissé letargikus, ellenben a másik színes, mozgalmas. A depresszív, szomorkás hangulatot idézőknek előnye, hogy érvényesülni tudnak az alakzatok, formák, nem vonja el a figyelmet a sokfajta szín. A vidámabb képeknél pedig az volt a célom, hogy a hajlékony ecsetvonást imitáljam, úgy gondolom ez sikerült is. Egyébként összesen 16 szín áll rendelkezésre, ami talán korlátnak tűnhet, de számomra inkább kihívást jelent. Egy-egy kép 64 ezer pixelből, azaz pontból áll össze, hetekig, sőt hónapokig is készülhet, ezért rengeteg kitartásra, türelemre van szükség – magyarázza Leon, akinek kedvenc műve egy hidat ábrázol. Érdeklődésemre, hogy miért ez tetszik neki a legjobban, azt válaszolta, hogy még soha nem rajzolt hidat és szerette volna megpróbálni. A siker érdekében egy építészmérnök segítségét is igénybe vette az elhivatott fiatalember.
Az év első, rendhagyó kiállításának képeit két héten át tekinthetik meg azok, akik lemaradtak a megnyitóról, természetesen a kultúrkocsma nyitvatartási idejében.
Leave a Reply