„Vallomás a Csodáról” – irodalmi est Ady Endre emlékére

A Dvorák Patka Színház irodalmi estjére várták a vendégeket április 12-én a művelődési központ kiállítótermébe. A monodráma Patka Heléna „Vallomás a Csodáról” nevet viseli, amelyben nyomon követhető Boncza Berta, Csinszka (1894-1934) és Ady Endre (1877-1919) megismerkedésének és kapcsolatának nem hétköznapi története. Idén a költő halálának századik évfordulójára emlékezünk, emellett a költészet napja is alkalmat adott a felejthetetlen előadásra, amit a jelenlévők díjtalanul tekinthettek meg.

Dvorák Gábor és Patka Heléna 2002-ben alapították meg saját színházukat, azóta a felnőtt, az ifjúsági és a gyerekeknek szánt produkciókon kívül rendszeresen tartanak előadóesteket. A szóban forgó bemutató egy húsz évvel korábbi munka, amit a költő halálának évfordulójára újítottak fel és egészítettek ki.

Patka Heléna naplórészleteken, leveleken, verseken („Sem utódja, sem boldog őse..” „Karácsony”, „Őrizem a szemed”) keresztül, mint Csinszka mutatta be Ady Endre halhatatlan alakját. Az emlékirat célja valamiféle tiszteletadás, vallomás, illetve: „gyónás lett ez az írás, nem életrajz”.Nyomon követhettük a kapcsolatuk furcsa és különleges történetét a megismerkedésüktől egészen a költő haláláig.

Tanúi lehettünk annak, miként lobbant szerelemre a 16 éves, előkelő származású fiatal lány az akkor már híres és beteg poéta iránt. Svájcból kissé pimasz stílusú levelében verspróbálkozásait küldte. Bár, mint írta: „felkészültem a magyar művészek udvariatlan lustaságára s nem számítok a válaszára” – mégis meleg és barátságos hangvételű levelet kapott viszonzásul Adytól. Évekig tartó levélváltások után invitálta meg a költőt csucsai kastélyukba. De az élet ekkor már nagy pusztításokat végzett a költőn, így boldogság helyett harcot jelentett az életük – harcoltak egymásért és sokszor egymás ellen is. A különféle mérgek, Ady halálos betegsége (szifilisz szövődményei), a világháború rémséges esztendői mind-mind szenvedésekkel terhes éveket jelentettek számukra – a költő életének utolsó időszakát, aki „hősi halált halt a magyar versért”.

Szépen megszerkesztett, keretbe foglalt műsort láthattunk. Az alkotók költői helyszínt, „mini színházat” varázsoltak a szemünk elé. A korhű zene, a jelmez és a díszletek mellett fényhatásokkal tették még hitelesebbé az egy évszázaddal korábbi eseményeket, kettejük történetet. Így nem meglepő, hogy nem is akart elfogyni a taps a csodás vallomás végére.

A színészekről:

Patka Heléna – a veszprémi költő, Széki Patka László (1948-2008) lánya – a Veszprémi Petőfi Színházban játszott gyerekszínészként, később a Nemzeti Színházban és a Nemzeti Színiakadémián szerzett színházi tapasztalatokat, majd a Veszprémi Egyetem színháztörténész szakán diplomázott. Rendszeresen tart előadóesteket, és 2000-ben egy önálló verseskötetet is megjelentetett Szívritmus-zavarok címmel.

Dvorák Gábor 1976-ban kezdett pantomimmel foglalkozni, mestere Kárpáthy Zoltán volt. 1976 és 1978 között a Thália Színházban szerzett színházi tapasztalatokat, majd egy évvel később színházrendezői vizsgát tett. 1982 óta hivatásos pantomimművész, pantomimtanár. Előadásaikban többnyire rendezőként és színészként is tevékenykedik, továbbá ő rendezi Patka Heléna előadóestjeit is.

This slideshow requires JavaScript.

Comments

comments

Be the first to comment

Leave a Reply