Exkluzív riport (és terepszemle) Vollár Attilával, az erőmű új vezérigazgatójával
Ha belépést nyer az ember egy nagyüzembe, jelen esetben az erőműbe, az több szempontból is olyan, mintha a Marsra kapna meghívást. Egyrészt a technológiai fejlesztések és az innováció mivolta miatt (legalábbis ezt gondolnánk), másrészt azért, mert ritkán akad alkalom egy ilyen körtúrára még az újságíró életében is. Most viszont, hogy a Veolia Energia Magyarország Zrt. 2017 decemberében megvásárolta a Bakonyi Erőmű Zrt. többségi tulajdonát, fordult a kocka. Vollár Attila vezérigazgató már az első kérésre fogadta lapunkat.
A találkozó egy emeleti irodában, tárgyalóasztalnál, formális keretek között kezdődött, de sokkal több lett belőle, mint amit remélni mertünk volna. A vezérigazgató nemcsak önmagáról és a cég rövid, valamint hosszútávú terveiről beszélt, hanem professzionális vezetőhöz méltón körbe is kalauzolt bennünket az erőmű teljes területén, érthetően bemutatva az ott zajló folyamatokat. (Természetesen védősisakban, ugyanis a munkavédelmi eszközökre és a biztonságra még kiemeltebb figyelmet kívánnak fordítani, mint korábban.)
Vollár Attila arról biztosította lapunkat, hogy a Veolia cégcsoport egésze és ő maga is a tiszta lap híve és szeretné új szintre helyezni a várossal, a médiumokkal, valamint a lakossággal való kommunikációt és jó kapcsolatot kialakítani a hosszú távú, békés együttélés reményében.
– A Veolia nyitott a folyamatos párbeszédre, mi a csapatmunkában hiszünk és szeretnénk elérni, hogy a dolgozóink emelt fővel indulhassanak munkába, vagy járhassanak a városban, ezt pedig csak úgy valósíthatjuk meg, ha Ajka lakossága és városvezetése is tudja, hogy nincs takargatnivalónk. Van hova fejlődni az biztos, de hosszú távú terveink vannak az ajkai erőművel, ezért meg is fogjuk oldani a problémákat. Természetesen a fejlesztések nem mennek egyik napról a másikra, így türelmet és bizalmat kérünk, hiszen először a fejekben kell rendet tennünk, de az év végéig 800 millió forintot kívánunk fordítani a létesítményre, hogy kiegyensúlyozottabbá tegyük a működését – fogalmazott a vezérigazgató, aki szerint ez csak a kezdet, de később sem lesz alacsonyabb a limit, ha beruházásokról esik szó.
A cég rövid távú tervei között szerepel, tehát úgy májusig bezárólag, hogy elkezdik az energetikai fejlesztéseket. Először a kazánok működését szakértő cégekkel akarják lemodellezni, amik segítenek a problémák átlátásában, hiszen egy ilyen rendszerben minden mindennel összefügg. Ha ez megvan, akkor második lépésként a kéményeken távozó füstgáz hőmérsékletének csökkentése lesz a cél.
– Minden héten egyszer, általában szerdánként a cégcsoport többi erőművéből szakmai stáb érkezik Ajkára, hogy közösen térképezzük fel a hiányosságokat és megoldási javaslatokat keressünk a létesítmény fejlesztésére, valamint a berendezések karbantartására, hiszen elavult eszközökkel és rosszul fejlesztett berendezésekkel nem lehet továbblépni. A mi feladatunk pedig az, hogy a beruházásokat követően bekapcsoljuk az ajkai erőművet az országos hálózatba. Ennek kezdőlépése a 230 Celsius fokos füstgáz hőmérsékletének 130 Celsius fokosra redukálása. Míg a magas hőmérsékletű gáz nagy térfogatú és gyorsabban távozik az elektrofilterből, esélyt adva a szennyezőanyag kibocsátásnak, addig alacsonyabb hőmérsékletnél több időt tölt a filterben, lecsökkentve a kiáramló szennyezést – részletezte Vollár Attila még az irodában. Azt is hangsúlyozta, hogy javítani akarják a felhasznált tüzelőanyag minőségét is.
A beszélgetést a folyosón folytattuk, „kobakkal” felszerelkezve, útban az erőmű gyomra felé, a vezérigazgató ugyanis belement, hogy a hallottakat szemrevételezhessük és kameravégre is kaphassuk. Örömmel konstatálta a turbinák felé közeledve, hogy újdonsült kollégái komolyan vették a Veolia védőfelszerelésekre vonatkozó előírásait.
– Nekünk semmi sem drága, ha a munkások egészsége a tét. Cégünk vallja, hogy a munkavédelemben nincs tolerancia, ezért maximálisan megköveteljük a védőfelszerelések és eszközök használatát (ez ugyanis eddig hagyott kívánnivalót maga után – a szerk.) – fejtette ki a vezérigazgató, majd a turbinákról tájékoztatott bennünket.
Akkor épp egy működött a háromból, ami 20-30.000 ember villanyellátását tudja biztosítani. A másik épp karbantartás alatt volt. A tervek szerint mindhármat működtetni kívánják a jövőben, hiszen az ajkai létesítmény Magyarország nagyobb erőművei közé tartozik.
A hatalmas gépterem után olyan volt, mintha visszarepültünk volna az időben egészen a 70-es évekig. A kis konyhában néhány retró, múzeumba illő bútor árválkodott, a falakon régi poszterek, ám ez még semmi volt a vezérlőterem látványához képest. Óriási számítógépek, apró monitorok, elavult géppark és korszerűtlen eszközök kacsintottak lámpáikkal ránk, amelyekhez kísérőnknek is volt néhány szava.
– A vezérlőterem szinte minden berendezése átalakításra szorul, ezt is modernizálni szeretnénk csakúgy, mint a munkaeszközöket, az étkezőt, vagy a közös helyiségeket. Fontosnak tartjuk, hogy dolgozóink komfortosan érezzék magukat a helyükön, javuljanak a munkakörülményeik és képezzük őket, hiszen bennük van a jövő. Csak akkor fog pozitív változásokat mutatni a cég, ha egy jó közösség részének érzik magukat benne a kollégák.Vallom, hogy a problémákat nem az íróasztal mellett kell megoldani, hanem a terepen csapatmunkával, ezért elérhető vagyok a munkatársak számára. Hozzám bármikor oda lehet jönni, el lehet mondani az észrevételeket, javaslatokat vagy ötleteket, nyitott vagyok rájuk, hiszen azok ismerik a legjobban a berendezéseket, akik azokkal dolgoznak – fogalmazta meg hitvallását a cég vezetője. Elkötelezettsége és maximalista hozzáállása minden pillanatban érezhető volt az interjú alatt.
Külön hangsúlyozta Tállai László és Kiss István segítségét, akik a műszaki és karbantartási feladatokban segítik munkáját. Közben a membrán falas kazánokba is bepillantást nyertünk a „túra” során. A vezérigazgató megjegyezte, hogy a Veolia cégcsoport tagvállalatai akkor működnek jól, ha a lakosság lényegében nem is tud róluk, ezért Ajkán is a béke megteremtésére törekszenek. A várost nem mellesleg rendezettnek és szépen fejlődőnek tartja.
A hatalmas udvaron a kémények árnyékában már az erőmű „napi fogyasztása” volt a téma, de néhány érdekességre is fény derült.
– Az erőmű jelenlegi tüzelőanyag felhasználása kétkazános üzemeléssel naponta 1400 tonna, de három kazánnál ez a mennyiség már elérheti az 1850-1900 tonnát is. Régebben a fa- és a széntüzelés volt a domináns, mi törekszünk minél nagyobb mértékben áttérni a biomassza alapú rendszerre – számolt be Vollár Attila, akitől azt is megtudtuk, hogy minden gépterem és kazánház üvegfalazatú. Ez biztonsági intézkedés, hiszen robbanás esetén az üveget kiviszi a légnyomás, így feltehetőleg az épület nem dől össze utána. De ilyenre ne kerüljön sor és maradjon ez csak elméleti tudás…
Vollár Attila (Névjegy): Több magyarországi erőmű vezetését látja el (Szakoly, Dorog Kőbánya) jelenleg is az ajkai mellett. Harminc éve tevékenykedik az energetikai szektorban, három szakirányú diplomája és töretlen kíváncsisága biztos alapot nyújt, hogy helyt álljon szakmájában. Szereti a kihívásokat, már fiatalon is érdekelték a gépek, ezért jelentkezett egy erőműgépész szakközépiskolába. Esztergomi származású, pedagógus felesége és három gyermeke máig ott él. Elmondása szerint jelenleg a Veolia Energia Magyarország Zrt. fókuszában az ajkai erőmű áll, ami nagy odafigyelést igényel, ezért hétfőtől péntekig városunkban tölti napjait. Családját és szüleit csak hétvégenként látja, akiknek sokat köszönhet a biztos háttér miatt. Az együtt töltött időt aktívan töltik. Szívesen terepkerékpározik vagy síel, ha lehetősége nyílik rá.
Szántó Renáta
Fotó: Györkös József
Leave a Reply