Vers városunkról

Fenyvesi Ottó: Ajka

Jártam én széles e világban,
Alpok és Kárpátok bércein,
jártam a nagy székely hegyekben,

láttam lobogni idegen tüzeket,
hallottam süvíteni a szeleket,

de egy se zúgott oly szépen,
mint a dús Torna völgyében,
hol egykor járt egy óriás,

s itt hagyta ajka szent nyomát,
letette drága pogyászát,
juhfarkkal bélelt Somlaját.

De itt állt Koppány, a lázadó,
zöldellő erdő dús rejtekén,
s lovát itatta a pataknál,
valaha rég, a hold fényénél.

Dunántúl kék ege alatt,
a Bakony lágy ölén,
egy város áll büszkén,
Ajka, Bódé, Tósok,
Bakonygyepes, Padrag:
itt szült engem az anyám,
itt ringatott a dajkám.
Ajkarendek, Csékút,
Tósokberénd, Csinger:
egy város áll büszkén
a Bakony lágy ölén,
éljen mindörökké!

Ajka, évezredek szent nyoma,
dolgos kéz formálta, emberi táj.
Pásztortűz lobban a szirten:
az ibolyakék szénhegyen.
Volt itt bánya, van erőmű,
tündöklő üveghegy,
s csillogó kristály.

Itt tanultam szeretni hazám,
örök hűséggel, tisztán, igazán.
Ajka, te vagy az én otthonom,
nem lehetek hozzád hűtlen soha,
itt tanított az élet, a jövőnek
alkotni, te vagy nekünk az ifjúság,
sok szép, boldog álmunk. Ajka,
voltak és lesznek dicső napjaid.

Éljen Ajka, éljen mindörökké,
a Bakony lágy ölén,
a hegyek és erdők városa,
a kristályok bölcsője,
a somlói bor otthona.
Éljen Ajka, éljen mindörökké!

A Bakonynak lágy ölén,
éljen mindörökké!

Comments

comments

Be the first to comment

Hozzászólás