Vízkereszttől húshagyókeddig – farsangi népszokások hazánkban

(Fotó: Györkös)

A farsangi időszak Vízkereszt napjával kezdődik és a Húsvétot megelőző nagyböjt kezdetéig tart – vagyis az idén január 6-tól február 14-ig. Ez a vidám, télűző tavaszváró ünnep még a középkorban kezdett elterjedni. A jelmezes felvonulások, a farsangi bálok, evések, ivások jellemzik.

Szombat estétől húshagyókeddig tartott „farsang farka”. Az előkészületek már farsang vasárnapját megelőző csütörtökön kezdődtek, amit Szeged környékén kövércsütörtöknek is neveztek. Ekkor zsíros ételeket főztek és nagyon sokat ettek az emberek, mert úgy gondolták, így bő lesz a termés, az állatok pedig kövérre híznak.

A hiedelmek közé tartozott, hogy a farsangot jó alkalomnak találták a gonoszűzésre, az időjárásjóslásra és a termésvarázslásra. Megveregették a gyümölcsfákat, hogy teremjenek, ilyenkor ültették a mákot, hogy ne legyen férges. Néhány vidéken azt gondolták, hogy ha hosszú jégcsapok lógnak le az ereszről, akkor nagy kukoricacsövek nőnek majd. Munkatilalom is érvényben volt: nem moshattak (ezt vajon be tudnánk-e tartani?), mert akkor sok bolha lesz a háznál. Jósoltak az időjárásból: a húshagyókeddi napsütés bő esztendőt jelzett.

A néphit szerint a jellegzetes farsangi étel, a fánk, vagy pampuska varázserővel bírt. (Ezt jó tudni, így ehetjük nyugodt lelkiismerettel az édességet!) Az ország több táján szívesen eszik a rétest, a kocsonyát, a zsíros ételeket. A farsangi ennivalókat igyekeztek elfogyasztani, mire megkezdődik a nagyböjt. Az ételek maradékát megszárították, porrá zúzták és beteg állataik gyógyítására használták.

A táncmulatságokat farsang utolsó három napján rendezték, ami nem volt más, mint a közeledő tavasznak való örvendezés. Elterjedt szokás volt, hogy külön bált rendeztek az asszonyok és a férfiak. A lányok bokrétát adtak a fiúknak, akik kitűzték a kalapjukra. A legtöbb házasságkötés farsangkor történt, ez volt a párválasztás időszaka. Azokat a hajadonokat, akiknek már „illett volna” férjhez menniük, tréfás, csúfolódó versikékkel figyelmeztették.

A farsang időszakához kötődő hiedelmeket, népszokásokat még tovább sorolhatnánk – gondoljunk csak a busójárásra, balázsolásra – mert többet tudunk róluk, mint más hagyományainkról. Rendbontással, zajos lármázásokkal járt, ezért az egyházi és a világi hatóságok is egyetértettek abban, hogy a „rossz, tiltandó szokások” közé tartoznak. Lehet, hogy éppen ennek köszönhetjük a fennmaradásukat?

Comments

comments

Be the first to comment

Leave a Reply