A zarándokút szellemi megtisztulás

Fotó: Györkös

Dr. Flórián Csaba vetítéssel egybekötött előadását hallhatták a Kőrösi Csoma Sándor életútja iránt érdeklődők a Városi Múzeumban Zarándokúton a Nyugat-Tibeti kolostoroktól Dardzsilingig címmel.

Az első kérdése az volt az előadónak, hogy van-e mindenkinél uzsonna és tea, mert az első szünetet két óra elteltével tartja majd – amit természetesen viccnek szánt, de azért előrevetítette mondanivalójának mélységét. Két évtizede foglalkozik Kőrösi Csoma Sándor életével és munkásságával – így érthető, hogy több mint 10 ezer fotója van a három zarándokútjáról. Mint megtudtuk, elsőként egy ifjúsági regény keltette fel érdeklődését (Korda István: A nagy út), később pedig arról értesült, hogy Jakabos Ödön, egy székely fiatalember gyalog elment Dardzsilingig és vissza – ekkor határozta el, hogy ő is el szeretne jutni a célig. Beszélt a háromszor is megtett, viszontagságos, de élményekben gazdag zarándokútjairól: a sziklaomlások miatti elakadásokról, veszélyes szakadékokról, a kolostorok szálláshelyeiről, a hajnali buddhista szertartásokról, illetve a több ezer méter magasságban, tűző napon végigjárt kimerítő, napi 24 kilométeres túrákról.

És mégis vajon mivel magyarázható, hogy a szakrális helyeket leszámítva az erdélyi magyar Kőrösi Csoma Sándor sírja a leglátogatottabb zarándokhely? A Kárpát-medence legkeletibb csücskében, Háromszék megyében született, Kőrösön: a falu 1904 óta viseli a nevét. A születési ideje nem tisztázott, lehet, hogy 1784-ben, de az is lehet, hogy négy évvel később született. Nagyenyedre került diáknak, ahol 16 évet töltött a gimnáziumban, majd 1816-től Göttingenben tanult az egyetemen. Tanárainak hatására indult el Ázsiába, mert úgy gondolta ott fogja megtalálni a magyarok őshazáját.

Kőrösi Csoma Sándor élete végére 20 nyelven beszélt. Neve nem választható el a buddhizmustól, mivel számos könyvet írt róla, illetve a tibeti-angol szótár, a tibeti nyelvtan is az ő nevéhez fűződik. Az előadáson sok érdekes információt, képeket, videókat és kisfilmeket láthattunk, hallhattunk a kolostorokról, a reinkarnációról, a szertartásokról, a temetkezési szokásokról.

Duka Tivadar (Görgey szárnysegédje volt) sokat tett azért, hogy Csoma neve fennmaradjon: az összes tibeti könyvét felkutatta, amelyek a Magyar Tudományos Akadémián megtekinthetők. Baktay Ervin gyalog bejárta az utat, amit Csoma is megtett, emlékeiből írta meg könyveit.

Kovászna városhoz tartozik Kőrös közigazgatásilag, ahol 1990 óta tartanak ünnepségeket, tudományos konferenciákat tiszteletére. Tavaly a tibeti láma uniós nagykövete kiemelt látogatója volt a rendezvénynek.

Lehetetlen felsorolni érdemeit, óriási munkáját, amit a kutatásaiba fektetett. Juhász Gyula nagyon szép verset írt róla Ének Kőrösi Csomáról címmel: …Az őshazát nem lelte és az újat/Nem látta többé, nincs már vigasza/Öreg magyar, örök magyar, ki tudja/Nem egy hazánk van-e: örök haza.

This slideshow requires JavaScript.

 

Comments

comments

Be the first to comment

Leave a Reply