Negyvenketten vettünk részt városunkból július 6. és 12. között Olaszországban zarándoklaton Bakos Frigyes esperes plébános szervezésében.
Július 6.-án hétfőn hajnali fél háromkor találkoztunk egymással, a belvárosi templommal szemközti parkolóban. A bepakolást követően háromkor indultunk útnak, hogy Szlovénián keresztül haladva a délutáni órákra megérkezzünk Padovába. Rövid városnéző séta után juthattunk el a Szent Antal Bazilikába. Szent Antal kegyhelyének megtekintése, valamint a kolostoregyüttes kerengőin való séta után folytattuk utunkat egészen Assisiig, ahová az esti órákban érkeztünk meg. Mivel már későre járt, szállásunk elfoglalása után nyugovóra is tértünk, hogy másnap korán reggel elindulhassunk és megismerhessük Assisi városát, Szent Ferenc és Szent Klára hazáját.
Keddi városnézésünket a régi városrészben kezdtük. Csodálatosan szép kilátás fogadott minket a hegytetőn, jóleső séta után érkeztünk meg az olasz gótikus építészet egyik gyöngyszeméhez, a Szent Klára bazilikához. A templom megtekintése után lehetőségünk nyílott közvetlen közelről látni Szent Klárának, a Klarissza rend alapítójának ereklyéit, valamint megérinteni sírjának üveg felületét. Rövid közös imát mondva indultunk tovább, hogy a város építészetileg is csodálatos utcáin haladva eljussunk a Szent Ferenc bazilika épületegyütteséhez. A XIII. századi épületegyüttest 2000-ben a világörökség részévé nyilvánították. A templomban található meg Szent Ferenc sírja is. A főhajóból lehet lejutni a templom kriptájába, ahol 1818-ban találták meg Szent Ferenc sírját. Elia testvér rejtette oda, hogy megakadályozza a szent ereklyéinek elhordását. Csoportunknak lehetősége nyílott arra, hogy a templomhoz tartozó kolostor egyik csodálatos kápolnájában mondhasson szentmisét. Ezután folytattuk utunkat az új városrészbe, ahol a Santa Maria degli Angeli bazilikát látogattuk meg. A bazilika közepén a mai napig megtekinthető a Szent Ferenc és szerzetes testvérei által épített Porcinkula kápolna.
Ezt követően ismét buszra szálltunk, hogy folytathassuk utunkat a 3200 lakosú Casciába, Szent Rita sírjához. A templomban rövid imát és éneklést követően láthattuk Szent Rita épségben megmaradt testét egy üvegkoporsóban.
Az esti órákban érkeztünk meg zarándoklatunk fő állomáshelyére, San Giovanni Rotondóba. A szállás elfoglalása és a vacsora után néhányan úgy döntöttünk, esti sétát teszünk Pio atya városában. Az esti városnéző séta is elénk tárta, hogy Olaszország e városában valóban nagy tiszteletnek örved az atya, akinek szobra szinte minden ház udvarán megtalálható.
Másnap (szerda) délelőtt keresztutat végeztünk, amelynek alapkövét még Pio atya áldotta meg 1968-ban. Az ötödik állomás különlegessége pedig az, hogy Cirenei Simon a művész által való ábrázolásában a betegségében szenvedő Pio atyán is segít. Utunkat a Kisebb Testvérek Kapucinus kolostorában folytattuk, ahol Pio atya élte életét egészen haláláig. Láthattuk a szobát, amelyben lakott, láthattuk miseruháit, és azokat a gyolcsokat, amelyekbe stigmatizált kezeit tekerte. A kis templom mellett ma már található egy nagyobb is a Santa Maria delle Grazie. Pio atya gyóntatószéke a kis templomban eredeti helyén található, ahol naponta akár 10 órát is gyóntatott. Abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy ebben a csodálatos ősi templomban mondhattunk szentmisét. Némi szieszta után, a késő délutáni órákban tovább ismerkedtünk Szent Pióval. A 2004-ben Pio atya tiszteletére felszentelt új modern templom, amely 6000 hívő befogadására képes, valóban szép látványt és lelki élményt nyújt a zarándokoknak. Az új építésű templom altemplomában található a szent ereklyéje is, amelyet 2010. április 19-én vittek át a régi templomból. A szent teste épségben látható a csodálatos ikonokkal körülvett altemplomban. A mozaikokból kirakott ikonok között megtalálhatjuk a magyar vonatkozású ikonosztázt, amelyen Pio atya Mindszenty bíborossal van ábrázolva, miközben Mindszenty börtönében közösen mutatnak be szentmisét. A templom és a környezete csodálatos lelki élményt ad a zarándokok számára. Számomra igazán kiemelkedő lelki élményt nyújtott, hogy Pio atya sírja előtt állva és az ő közbenjárásáért imádkozhattam, aminek hatása már másnap érezhető volt számomra. E csodálatos nap végén még egy esti sétát tettünk a városban, amely nagyon szép emlékként marad meg számomra. A Rotondóban töltött estéken tapasztalhattuk, hogy az esti órákban a zarándokok számára nemzetközi rózsafüzért és szentségimádást szerveznek. Az esti nemzetközi rózsafüzér imába bekapcsolódva, egy tizednek a felét magyar nyelven imádkozhatták zarándok társaim, ami biztosan hosszú ideig jelentős emlék lesz számukra.
Csütörtökön reggel még egy kicsit délebbre vettük útirányunkat, hogy felkereshessük a Grangano-hegység déli oldalán fekvő Monte San Angelo városát, amely valamikor a normann grófság központja volt és 1861-ben csatlakozott az olasz királysághoz. Monte San Angelo szentélyében a hagyományok szerint több alkalommal is megjelent Szent Mihály arkangyal. A sziklabarlangban felépített nagy templomban, melyet Anjou Károly építetett, igazi lelki élmény várja a látogatókat. Számomra plusz lelki élményt jelentett az itt bemutatott szentmise, amelyen Frigyes atya mellett segédkezhettem az oltár mellett.
Innen utunk Manfredoniába vezetett. A város az Adriai-tenger partján található. Városnézésünk során láthattuk az 1117-ben épült román stílusú katedrálist, valamint a XIV. századi San Domenico templomot, és rövid látogatást tehettünk a városházán is. A tengerparton járva megmártóztunk a hullámzó tenger vizében is. Estére értünk vissza szálláshelyünkre.
Pénteken indultunk hazafelé. Megálltunk Loretóban, Olaszország második legnagyobb búcsújáró helyén, hogy megtekinthessük a hagyományok szerint a Szentföldről az angyalok által ideszállított kis házat, amely Mária háza. A házikó köré a XVI. században egy bazilikát emeltek. A kis ház a Santuario della Santa Casa kupolája alatt áll. A házikóban található, fekete, arannyal és elefántcsonttal díszített Madonna-szobrot állítólag Lukács evangélista faragta cédrusfából. A bazilika egyik kápolnájában vehettünk részt szentmisén, amelynek végén elimádkoztuk a Loretói litániát is. Innen utunkat a Monte Titano hegy tetején található, 33 000 lakosú San Marino önálló államába folytattuk. Rövid városnézést követően (amelyből nem maradhatott ki a parlament épülete sem) egy kis bazározásra is sor kerülhetett. Késő este érkeztünk Ravennába, ahol szemtanúja lehettem, hogy valójában miként készül el az olasz pizza.
A szombati nap még megpróbálta felülmúlni az elmúlt napok élményeit. Másfél órás tengeri hajózást követően kötöttünk ki a 118 kis szigettel rendelkező Velence partjainál, a világ talán egyik legromantikusabb városában. Végigjárva a város szűk utcáit, látva a Dózse-palotát és a börtönt összekötő sóhajok hídját (ahol a legenda szerint, ha a szerelmesek megcsókolják egymást, örök boldogságban lesz részük), a velencei halpiacot, a Canale Grandét, az utasokat szállító gondolákat, áthaladtunk Velence legrégibb hídján, a Rialto-hídon, és a hömpölygő tömeggel együtt jutottunk el a Szent Márk térre. Sokan a világ legszebb terének tartják. Európa legtöbb terével ellentétben itt nem a motorhang, hanem az emberi beszéd hangja a domináns. Napóleon “Európa társalgójának” nevezte. A téren látható a Szent Márk székesegyház, bejáratával szemben harangtornya, a székesegyház mellett óratornya. A székesegyház előtti, bronztalapzaton elhelyezkedő zászlórudak a XVI. századból származnak. A Szent Márk székesegyház építése 1063-ban kezdődött, és 1094-ben szentelték fel. Azóta viszont többször, szinte minden évszázadban végeztek felújítási, átépítési, bővítési munkálatokat, így a bizánci stílusban épített templomon minden kor rajta hagyta a nyomát. Olaszország más templomaihoz hasonlóan a belépéshez itt sem engedélyezett a rövidnadrág, vagy rövid szoknya, sem a fedetlen vállak. Zarándoklatunk záró szentmiséjét e nagy múltú templom falai között mondhattuk. A csodálatos szépségű Velencétől az esti órákban búcsúztunk, ismételten hajóra szálltunk, hogy átszelve a tengert Jesolo térségében autóbuszba üljünk, és emlékeinket felidézve utazzunk egészen Ajkáig.
Egy csodálatos hét áll mögöttünk rengeteg látnivalójával, szépségével és lelki élményével, amelyeket biztosan sokáig fel fogunk emlegetni.
Reitter István hittanár, a zarándoklat egyik résztvevője.
Leave a Reply