Egy hétre érkezett Veszprémbe (február 11-ig tekinthető meg a húszemeletes félemeletén berendezett kiállítóteremben) az a nemzetközi vándorkiállítás, amit a szervezők úgy hirdetnek: bemutatja a pszichiátriai tevékenység sötét oldalát. Méghozzá, a középkori tébolydáktól napjaink tévelygéseiig. A pszichiátriákon történő jogsértéseket bemutató kiállítás anyaga egy nemzetközi emberjogi szervezet több mint 50 éves jogvédő és kutató munkája eredményként állt össze. A szervezők a kiállítást csak erős idegzetűeknek ajánlják. Igazuk van.
– A megnyitón többször elhangzott: elég körülnézni, és mentálisan nem feltétlenül stabil embereket látunk. A választási kampány közeledtével – vagy már zajlása közben – egyre több olyan politikai megnyilvánulás jelenik meg, amelyet az ember legszívesebben pszichiátriai esetként értelmezne: fejlevágással való fenyegetés, baltával kergetőzés… Van-e ebben megelőző felelőssége a politikusoknak? Tudom, nem kifejezetten az ön asztala, de segíthetne-e, ha a közéletben tudatosabban „elültetnék a nyugalom szikráját”?
– Ha nagyon konkrétan kérdez, akkor azt kell mondanom: igen, a politikusoknak igenis lenne feladatuk ebben. Nem kizárólag az övék a felelősség, de kétségtelenül van szerepük.
Ugyanakkor fontos hangsúlyoznom, hogy az alapítványunk teljes mértékben politikamentesen működik, pártállástól és ideológiától függetlenül. Éppen ezért politikai kérdésekben igyekszem nem állást foglalni.
Azt viszont nyugodtan kijelenthetem: mindannyiunk közös felelőssége, hogy a józan ész és a nyugalom teret nyerjen a társadalomban.
– A rendezvényen Demecs István természetgyógyász meglehetősen negatív felhanggal beszélt a pszichiáterekről, sőt, olyasmi is elhangzott, hogy minél kevesebb van belőlük, annál jobb. Ugyanakkor nyilvánvalóan dolgoznak a pszichiátriában elhivatott, segítő szándékú szakemberek is. Ön hogyan látja az arányokat? Kik okoznak problémát, és kik azok, akik valóban segítenek?
– Muszáj az elején kettéválasztani két dolgot, amelyeket ebben a témában rendszeresen összemosnak.
Az egyik: léteznek mentálisan zavart emberek, és velük valóban kezdeni kell valamit. Ide tartozik az is, hogy vannak pszichiáterek és mentálhigiénés szakemberek, akik őszinte segítő szándékkal választják ezt a pályát. Efelől nincs kétség.
A másik viszont az a módszertan és protokollrendszer, amely napjainkban uralja a pszichiátriát. Ez – véleményünk szerint – nem a valódi mentális egészség felé vezető út.
Ha megnézzük a gyakorlatot, azt látjuk, hogy a társadalom joggal várna el mást. Ideális esetben ezek az emberek bekerülnek egy intézménybe, megkapják a megfelelő segítséget, majd megerősödve, „megújult tudattal és lélekkel” térnek vissza az életükbe. Sajnos a valóságban ez ritkán történik meg.
Ez újra és újra visszatérő tapasztalat, ezért mondjuk azt, hogy ezen a területen nagyon komoly paradigmaváltásra van szükség, teljesen új megközelítésekkel.
– Mire gondol pontosan paradigmaváltás alatt?
– Jelenleg egy kényszerítésen alapuló, erősen gyógyszergyári befolyással átitatott rendszer működik. Ez hosszú távon nem szolgálja a társadalom mentális egészségét.
Pedig léteznek más módszerek, kidolgozott alternatívák is. A gond az, hogy ezek nincsenek olyan mértékben finanszírozva, mint a jelenlegi, túlnyomórészt gyógyszerközpontú kezelések.
Mi határozottan azon dolgozunk, hogy a folyamatok ebbe az irányba kanyarodjanak, és a valódi, emberközpontú megoldások kerüljenek előtérbe.
– Több mint harminc éve dolgozik ezen a területen. Nem érzi néha szélmalomharcnak? Látszik már az alagút vége? Hiszen az oktatás újratermeli a régi beidegződéseket, a szakmai hagyományok erősek, és ott van az emberi tényező is…
– Voltak időszakok, amikor valóban szélmalomharcnak éreztem. Amikor az ember csak csinálja, csinálja, és nem látszik az eredmény.
De azt kell mondanom: harminc év munka után ma már igenis látszik a változás. Tendenciák mozdulnak el, és ezek kifejezetten pozitív irányba mutatnak – nemcsak nemzetközi szinten, hanem Magyarországon is.
A társadalom kezd tudatára ébredni annak, hogy valami nem stimmel. Hogy a pszichiátria nem lehet az egyedüli letéteményese a mentális egészségnek. Megfogalmazódik a változás igénye – és ez rendkívül biztató.
Mert pontosan erre lehet építeni: egy olyan rendszert létrehozni, ami eddig nem létezett, de végre azt a feladatot látja el, amit valóban szeretnénk.
Fotó: dobos megnyitója
Ka.: Dobos János megnyitóját tartja
Leave a Reply