Állatfarm, nem egészségügy

Egyre-másra érkeznek híradások arról, hogy milyen nagy bajban van a magyar egészségügy és így lehet ez Veszprém megyében is. Kunetz Zsombor egészségügyi szakértő, publicista szerint már élőben láthatjuk az egészségügy összeomlását és sajnos ez nem túlzás.

Egy magát megnevezni nem kívánó informátorunk Veszprém megyében „ősbűnnek” egy orbitális hazugságot nevezett meg, miszerint az egészségügyi kormányzatot enyhén szólva félrevezette a veszprémi kórház vezetése, mikor a járvány előre haladtára való tekintettel 50 kórházi ágy felszabadítását (kapacitásának 20 százalékát) írták neki elő. Akkor a kórház vezetői megígérték, hogy a megyei kórházban fekvő betegeket Sümegen és Tapolcán helyezik el és így eleget tudnak majd tenni az utasításnak. Most, hogy „virítani kellene”, kiderült, ez nem lehetséges, az ágyak csak papíron léteznek, nincs elegendő szakszemélyzet az ellátásukra.

De lássuk sorjában. Mivel sem a veszprémi, sem az ajkai kórház vezetőjét nem tudtuk elérni, más megyei forrásunktól – akinek hitelességét garantálhatjuk – megtudtuk, hogy az ajkai Magyar Imre Kórházban előkészületben van 25 belgyógyászati és ápolási osztályon fekvő beteg más fekvőbeteg intézménybe történő átszállítása. Mától (csütörtöktől) leállt az intézményben a traumatológiai és neurológiai fekvő betegek fogadása. (Például a sztrókot szenvedetteké is – a szerk.) A hirtelen szükségessé vált 50 „plusz” ágyat úgy tudják megteremteni, hogy 25 beteget a tapolcai kórházba szállítanak, a meglévő ágyak – és a hozzájuk tartozó személyzet – pedig fokozatosan szabaddá válnak.

Mindezekre a magát megnevezni nem kívánó forrásunk szerint azért volt szükség, mert a Veszprém megyei kórházban a COVID-intenzív betegek és a lélegeztető gépek kezelőszemélyzete a szükségesnél jóval kevesebb, illetve egyes fekvőbeteg ellátást végző intézmények eleve mentesítve vannak a COVID-ellátás alól. Ez utóbbiak „humán erőforrás átirányításával” segítik a megyei kórházban folyó munkát, vagy az ajkai kórházból fogadnak betegeket.

Forrásunk „iszonyatosan igazságtalannak” nevezte, hogy a kórházak között vannak „egyenlőbbek”. Ennek oka lehet, hogy a Veszprém megyei kórház januárban kinevezett főigazgatója a pápai kórház korábbi főigazgatója is egyben, és mint minden „szentnek”, maga felé hajlik a keze… Ezért nem vonatkozik a pápai kórházra a 20 százalékos ágyfelszabadítási utasítás sem.

Ha vonatkozna, nem lenne szükség Ajkán osztályok bezárására, illetve átminősítésére.
Téli időszakban a tapasztalatok szerint akár napi 7-10 műtét elvégzésére is szükség lehet Ajkán az ilyenkor gyakoribb balesetek miatt. Korábban is történt kísérlet az itteni sebészeti osztály bezárásra, de az akkori, átlagban 2 műtétet sem tudták – kapacitás híján – átvállalni Veszprémben! Előre lehet jelezni, milyen helyzet alakulhat most ki esetleg egy tömeges baleset után, de „sima” esetben is megtörténhet, hogy egy Ajkáról Veszprémbe indított beteg például – állapotának stabilizálása után – Szombathelyen köt majd ki. Kereshetik is a hozzátartozói… Talán ez a mostani ellátási rendszer legnagyobb kockázata.

A szükségmegoldások és következmények (műtétre szoruló betegek ellátása az ambulancián, a várólisták hosszabbodása) csak ideig óráig tarthatók, szükségszerűen bekövetkezik a katasztrófa az ellátásban, amikor teljes káosz lesz úrrá a rendszeren.
A most induló felállásban neurológus orvosok ügyelhetnek COVID osztályokon, ahonnan szükség esetén még konzultációra (pl. egy már népbetegségnek számító sztrók diagnosztizálására) sem lehet kihívni őket.
Bevezetőnkben utaltunk az „ősbűnre”, amikor a veszprémiek nem azt mondták, hogy az előírt 20 százalékot fokozatosan tudják a COVID-fertőzöttek rendelkezésére bocsátani, hanem „behazudták”, hogy Sümegen harminc ágyat tudnak majd biztosítani. A járvány előrehaladtával kiderült, hogy ilyen kapacitás nincs is. Így terhelték a füllentés következményeit Ajkára, ahol most hirtelen osztályokat kellett bezárni. Forrásunk szerint korábban ennek töredékéért fejek repültek – gondoljunk csak a „jelentési kötelezettség elmulasztását” követő leváltásokra.

Lékó Sándor

Comments

comments

Be the first to comment

Leave a Reply