Az év hüllője és madara a kiskertben

A kert nemcsak veteményes és virágágyás, hanem egy apró ökoszisztéma is. Ezt ismerte fel már évtizedekkel ezelőtt a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület,(MME) amikor elindította azokat a programjait, amelyek minden évben egy-egy állatfajra irányítják a figyelmet. Nem véletlenül. Amit megismerünk, azt könnyebben meg is védjük.

Volt már valakinek olyan érzése a kiskertjében, hogy nem csak ők figyelték a növényeket, hanem azok is minket?  Egy rezdülés az ágyásszélen, egy nesz a bokor alatt, és máris kiderült: nem vagyunk egyedül. Ha figyelmesen járunk-kelünk a kertben, hamar rájövünk,  nem csak mi gondozzuk, hanem minket is segítenek.  Két ilyen „szorgos kertlakó” lett 2026 kiemelt faja.  Az év hüllője címet, a fürge gyík, valamint az év madara elismerést, az énekes rigó kapta. Bár teljesen más életmódot folytatnak, egy dolog közös bennük. Mindkettő megtalálható a kiskertekben, és mindkettő sokkal hasznosabb, mint elsőre gondolnánk. Az MME már 1979 óta hívja fel a figyelmet egy-egy madárfajra az „Év madara” program keretében. A cél egyszerű, megmutatni azokat az állatokat, amelyek velünk élnek, mégis hajlamosak vagyunk megfeledkezni róluk. Az utóbbi években a döntésbe a lakosság is beleszólhat, így a választott faj valóban közel áll az emberekhez. A hüllők és kétéltűek kicsit később kapták meg a reflektorfényt, de annál jobban megérdemelték. Az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya is minden évben kiválaszt egy fajt, amely különösen érzékenyen reagál a környezet változásaira.

Igy lett az idei év hüllője a fürge gyík. Nem azért, mert látványos vagy hangos, hanem mert bajban van. Az üde, nedves rétek, kaszálók, erdőszélek, amelyeket szeret, egyre inkább kiszáradnak. A klímaváltozás és az elhibázott vízgazdálkodás miatt sok élőhelye átalakul, vele együtt pedig ő is egyre kevesebb helyen érzi jól magát. A fürge gyík sok kerttulajdonos számára meglepetésként bukkan fel egy napsütötte ágyásszélen vagy a komposzt mellett. Pedig hazánkban általánosan elterjedt faj, egy kevésbé nyírt, „nem katonás” gyep is tökéletes lakóhely lehet számára. Gyors, óvatos, nappal aktív, és főként ízeltlábúakat fogyaszt vagyis rengeteg olyan rovart, amelyeket mi szívesen látnánk eltűnni a veteményesből. Március végén bújik elő téli pihenőjéből, nyáron pedig különösen aktív, bár a forró, aszályos napokon inkább a reggeli és esti órákban mozog. A kertben nem bánt, nem rombol, nem támad, viszont érzékeny. A túl gyakori fűnyírás, a teljesen letisztított ágyásszegélyek, a vegyszerezés és a kiszáradó környezet mind ellene dolgoznak. Ha szeretnénk, hogy maradjon, hagyjunk meg néhány bokrosabb részt, farakást, kőhalmot, és ne ijesszük el. 

A másik 2026-os főszereplő az énekes rigó, aki a lakossági szavazáson nyerte el az „Év madara” címet. Nem véletlenül. A hímek éneke az egyik legszebb Európában, gyors, ismétlődő motívumokkal, ha egyszer felismerjük, többé nem tévesztjük össze. A feketerigó után a második leggyakoribb rigófajunk, és egyre gyakrabban költ kertekben, parkokban, bokros-fás udvarokban. Megjelenése visszafogottabb: barna tollazat, világos alapon sötét, nyílhegy alakú pettyekkel a mellkasán. A hím és a tojó szinte egyforma, így nem a külsejével, hanem a hangjával hívja fel magára a figyelmet. Tápláléka igazi kertbarát menü. Földigiliszták, rovarok, hernyók, és a házas csigák is szerepelnek az étlapon. Évente akár kétszer is költ, csésze alakú fészkét bokrokra, fákra építi, belsejét különleges módon, nyállal kevert korhadékanyaggal tapasztja ki. A vonuló állományok ősszel délre indulnak, de egyre több rigó dönt úgy, hogy a kertünkben marad télire is, főleg, ha talál vizet és táplálékot. A fürge gyík és az énekes rigó is indikátorfaj: jelenlétük azt jelzi, hogy a kertünk élhető, változatos, nem túl steril. Nem kell különleges beavatkozás, csak egy kis szemléletváltás.

F. P. T. 

Comments

comments

Follow Us

Be the first to comment

Leave a Reply