Márciussal hivatalosan is a tavaszba léptünk, a kertben érezhető az ébredés minden apró rezdülésben. A hóvirágok, tőzikék és krókuszok, nárciszok és tulipánok már bátran előbújtak a földből. A madarak reggeli csivitelése is jelzi a kertészeknek, ideje elővenni az ásót, a gereblyét és a metszőollót. A méhek is tettre készen sertepertélnek, keresve a korai nektárt a mogyoróbarkát.
A mogyoróbokrok most a leglátványosabbak, sárgásbarna, barkáik virágba borultak, és zászlóként lengedeznek a tavaszi szélben. A szél porozta virágokból szálló pollen a legelső allergének között szerepel a pollennaptárban. Igy az arra érzékenyek tüsszögéssel és viszkető orral konstatálhatják, hogy elkezdődött. Ugyanakkor, a mogyoróbokor sokkal több figyelmet érdemel annál, minthogy csupán az allergia jusson eszünkbe róla. Teájáról rengeteg feljegyzés található a népgyógyászati leírásokban. Ezekben az áll, hogy erősítik az immunrendszert, vitalizálnak, anyagcsere serkentők és javítják a vérkeringést is. Emésztésjavító és gyulladáscsökkentő hatásuk miatt szájöblögetésre vagy ülőfürdőhöz is előszeretettel használták őket. Bár a modern tudományos bizonyítékok még szűkösek, a növény felhasználása hosszú évszázadokra nyúlik vissza. Az apró, sárga virágzatot leforrázva könnyű, enyhén diós ízű italt kapunk, ami sokak számára a tél végi tavaszvárás rituáléjának része lehet. Mostanában egyre többen térnek vissza a természet kincseihez, újra felfedezve az elfeledett alapanyagokat. A közösségi oldalakon egyre népszerűbb trend, hogy a mogyoróbarkát őrölve, liszthelyettesítőként vagy kiegészítőként használják süteményekhez, diós édességekhez, amely különleges aromát és extra rostot ad az ételeknek.
Ha kedvet kaptunk a mogyoróbarka kipróbálásához, érdemes betartani néhány fontos alapszabályt: A mogyoróbarkát mindig módjával szedjük. Egyrészt azért, mert sokszor nem is tudjuk, hogy allergiások vagyunk rá. Másfelől meg azért, mert az első beporzórovarok első tápanyagaként is szolgál, ami miatt értékes a természetben élő állatok számára. Kizárólag forgalmas utaktól, kipufogógáztól és vegyszerektől mentes területről gyűjtsünk! A barkát érdemes napos, száraz időben szedni, amikor már teljesen nyílt, de még nem kezd hervadni. Csak a legszebb, egészséges virágokat szedjük le, és egy papírzacskóban, hűvös, száraz helyen tároljuk, hogy megőrizzék az aromájukat és gyógyhatásukat.
Amikor a papírzacskónkba tesszük ezeket az apró kincseket, érdemes egy pillanatra belegondolni abba is, hogy most tavasszal épp mi is zajlik a bokrokon szemünk előtt. A látványos, hosszan lecsüngő barka ugyanis valójában a növény porzós virága. A természet a szélre bízta a beporzást, és ezt csodálatos ügyességgel oldotta meg. A barkák laza szerkezete és elhelyezkedése olyan, hogy már a legkisebb tavaszi fuvallat is képes felkapni és magával ragadni milliónyi apró virágporszemcsét. Ennek a sárgás porfelhőnek pedig egyetlen célja van, mégpedig megtalálni a bokor ágain szinte észrevehetetlenül megbújó, pici, piros bibéjű termős virágokat. Ez a finom találkozás a záloga a későbbi termésnek. Ha a gyűjtögetés során túlbuzgóak lennénk, és az összes barkát leszednénk a cserjéről, egyszerűen nem maradna virágpor, ami beporozza a termős virágokat. Így ősszel hiába is várnánk a bőséges mogyorószüretet. A kora tavaszi kerti séták során tehát élvezzük ki a természet ajándékait, de legyünk előrelátóak és hagyjunk bőven munkát a tavaszi szélnek és a bokornak is, hogy a most megcsodált virágzás, hónapokkal később ropogós, ízletes mogyorószemekké érhessen be.
F. P.T. Fotó: Futó
Leave a Reply