Kertápoló-Tájfajta paradicsomok a kertben

Eljött az idő, hogy akik nem otthon nevelték a palántáikat, most beszerző körútra induljanak. Ha valaki mostanában figyelmesebben sétált a Lidl sorai között, az igazán különleges öko palántákra bukkanhatott. Mégpedig Herencsényi befőző és a Máriapócsi koktélparadicsom  tájfajta paradicsompalántákra. A háttérben az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet munkája áll. Akik évek óta azon dolgoznak, hogy ezek a régi fajták ne csak génbankok mélyén pihenjenek, hanem visszakerüljenek oda, ahová valók. A kertekbe. Meg persze majd a lecsóba.

A fenntarthatóság sokszor nem valami bonyolult dolog, hanem egyszerű visszatérés ahhoz, amikor az ember tudta, mi kerül az asztalra, és honnan származik az étel. Az ÖMKi idei, a Föld Napjához kapcsolódó kezdeményezése is erre hívja fel a figyelmet. Mert bár az élelmiszer-rendszer globális kérdés, a változás sokszor egyetlen palántával kezdődik. De, hogy miért különlegesek ezek a paradicsomok? A válasz egyszerű.  Nem laborban „találták ki” őket. Nem azért lettek ilyenek, hogy szépek legyenek a polcon és jól bírják a szállítást. Ezeket a természet és a gazdák együtt formálták. Az maradt fenn, ami legjobban megfelel a kritériumoknak.

Ezért van az, hogy a tájfajták,  jobban tűrik a helyi viszonyokat, ellenállóbbak,  kevesebb gondoskodással is szépen fejlődnek és ami a legfontosabb, van valódi ízük is, nem csak színük. A Herencsényi befőzőből olyan pardicsomszósz készül, amelyet ha  télen előveszünk hirtelen nyár lesz a konyhában. A Máriapócsi koktélparadicsom pedig sok nagyobb fajtát is felülmúl ízben. Édesebb, zamatosabb, tele természetes cukrokkal. Nem igényel szeletelést, csak egy alapos mosást, és már tálalható is. Uzsonnához, vendégvárónak egyaránt ideális. Ráadásul kis méretének köszönhetően a gyerekek is imádni fogják.

Sütve egészen más arcát mutatja. Egy tepsiben, kevés fokhagymával és olajjal megsütve kiváló köret lehet tészta vagy hús mellé. Ilyenkor az íze még koncentráltabbá válik.

A frissen vásárolt palántákat nem érdemes azonnal kiültetni. Előbb hozzá kell szoktatni őket a kinti körülményekhez. A hirtelen tűző nap könnyen megviseli a növényeket, ezért néhány napig félárnyékos helyen célszerű tartani őket, majd fokozatosan napfényhez szoktatni. Az éjszakai hőmérsékletre is figyelni kell,  csak akkor kerüljenek végleges helyükre, amikor a fagyveszély már valóban elmúlt. A talaj legyen laza, élő, komposzttal javított. A paradicsom nem kedveli az elhanyagolt körülményeket, de a gondoskodást bőségesen meghálálja.

Öntözésnél a túlzás a leggyakoribb hiba. A paradicsom nem vízinövény, ezért nem igényel gyakori locsolást. Inkább ritkábban, de alaposan érdemes öntözni. A karózásról sem szabad megfeledkezni. Ez az a lépés, amit sokan halogatnak, pedig később nehezebb pótolni, amikor a növény már eldől. A mulcsozás szintén sokat segít. Kevesebb gyom jelenik meg, a talaj nedvessége kiegyenlítettebb marad, a növény fejlődése is egyenletesebb lesz. Olyan, mint egy védőréteg a föld számára. A bio szemlélet ebben az esetben nem jelent bonyolult megoldásokat. Inkább a józan ész érvényesül. Egészséges talaj, megelőzés, nem pedig utólagos beavatkozás. A jó termés nem a korai ültetésen múlik, hanem a megfelelő időzítésen. A paradicsom nevelés ráadásul kiváló kiindulópont azok számára is, akik most ismerkednek a kertészkedéssel. Egy cserép a teraszon is elegendő lehet ahhoz, hogy valaki megtapasztalja, milyen az, amikor a saját munkájának eredménye kerül az asztalra.

A tájfajták értéke a konyhában is megmutatkozik. Egy egyszerű paradicsomszósz többé nem csupán egy étel, hanem egy darabka nyár, amelyet sikerült megőrizni.  Mert amikor nyár közepén az első saját paradicsomot bevisszük a konyhában, hirtelen minden érthetővé válik. Miért érdemes várni, locsolni, karózni és foglalkozni vele.

F. P. T. Fotó: Futó

 

 

Comments

comments

Follow Us

Be the first to comment

Leave a Reply