Valóságból mese és meséből valóság

A mesékben minden lehetséges, ott olyan természetesnek vesszük a csodákat. A jó elnyeri jutalmát, mindenkit meggyógyít a forrás és boldogan él, míg.. A valóság sokkal fekete-fehérebb ennél, persze vannak pozitív példák, amik megerősítenek minket. Csodák márpedig léteznek. Van például egy törékeny, fiatal nő, akiből csak úgy árad a kedvesség és a szeretet. Csupa nyitottság és optimizmus, mindig mosolyog. Senki sem gondolná, hogy számtalan nehézséggel kellett már szembenéznie eddigi élete során. Pedig átesett már egy stroke-on és a babavárás időszaka sem volt zökkenőmentes számára. Ő mégis mindig felállt, hogy folytassa. M. Nyirő Mária története már önmagában is egy fordulatos mese, ezúttal viszont első meseregénye megjelenése kapcsán kerestük fel. Már elérhető a boltok polcain A Varázsmag szövetsége. Interjú.

Ezer szállal kötődik Ajkához, mesélne egy kicsit magáról?

– Ajkán születtem, itt jártam általános iskolába, az akkori „Feketébe”, és középiskolába, a Bánkiba. Ezek nagyon meghatározó évek voltak számomra. Boldog idők. Molnár Margit (Babi néni) és Németh Marika néni olyan varázslatosan nevelgettek minket alsóban, így nem csoda, hogy én is tanítónő akartam lenni. Babi nénivel haláláig baráti kapcsolatot ápoltam. Lakótelepi lány voltam, de ezt sosem bántam. Sokat bandáztunk, bicikliztünk, társasoztunk, tollasoztunk és nevettünk. Bánkis éveimben infósként fiús osztályba jártam, ahol mindig fenomenális hangulat uralkodott, egy nagyon jó barátomat is az intézménynek köszönhettem.  Sokat gondolok rá azóta is, hogy milyen szerencsés voltam. A főiskolai és egyetemi éveket távol töltöttem a várostól. Közel 10 évig Pesten éltem és dolgoztam HR-területen, de aztán ismét visszaköltöztem, hazahúzott a szívem Ajkára. A Borsos Miklós iskolából (most Eötvös-Kossuth – a szerk.) mentem el szülni, ahol évekig pedagógusként dolgoztam. Ám nagy vágyunk vált nemrég valóra azzal, hogy a Balatonhoz közel tudtunk költözni kis családommal.

Pedagógus létére nem meglepő, hogy lételeme az olvasás és a könyvek szeretete. No de mi adta az inspirációt ahhoz, hogy gyermekkönyv írásba fogjon?

– Nem azért lételemem az olvasás, mert pedagógus vagyok (nevet). Amint megtanultam olvasni, faltam a könyveket. A mai Bogáncs könyvtár elődjébe szinte minden nap jártunk akkoriban, és a mai napig szeretem a „könyves légkört”. Otthon is sok-sok kötetünk van. Emlékszem, hogy zseblámpával olvastam a takaróm alatt, vagy éppen a ruhásszekrényem aljában, de még tesóm egyik tini-szülinapi házibulijában is olyan fotó készült rólam, amin mindenki táncol, én meg olvasok. Egyik dédpapám állítólag nagy mesemondó volt és egyik nagybátyám is sokat írt, talán genetika az, hogy én is, amióta az eszemet tudom vágytam rá, hogy írjak. A mese nem jött azonnal. Eleinte sok-sok verset írtam. Középiskolában novellaíró versenyt nyertem, de még a pesti munkahelyemen is nyertem valami wellness hétvégét egy írásommal, mondjuk az lehet, hogy szakmai volt. A meséket a tanítóképző főiskola hozta vissza számomra, azon belül is dr. Gombos Péter (a Magyar Olvasótársaság alelnöke – a szerk.) gyermekirodalom órái. Akkor kezdett érlelődni bennem, hogy írnék, de hosszú út kacskaringózott még előttem, mire eljutottam a „máig”.

M. Nyirő Mária jótékony célra ajánlja fel az eladott példányokból befolyt összeg egészét egy beteg gyermekeket segítő alapítvány számára

Például megszületett a lánya, ő hogy fogadta a történetet?

– Igen. Panna 3,5 éves. A legnagyobb boldogság az életemben, hogy ő van. A meseregényem, amely egyébként A varázsmag szövetsége címet kapta kicsit nagyobbaknak szól, tehát még nem éppen „neki való”, de tudja, hogy anya írta, megnézegettük a képeket és együtt meg is szagoltuk, hogy „jó könyv illatú”.

Ezek szerint központi szerepet tölt be a családjában a mese…

– Nagyon is. Gyerekként nekem is olvastak, aztán én is sokat olvastam/olvasok. Kislányunknak 4 hónapos korától minden nap mesélek legalább egyszer, néha többször is. Saját könyves polca van a szobájában, válogat, bekuckózik, nézeget, ő is mesél már nekünk fejből. Könyvből is mesélünk neki és kap egy „fejmesét” is elalvás előtt, aminél ő választja meg, miről szóljon és én, vagy az apukája rögtönzünk. Ha a mamáéknál alszik, ott is mese van alvás előtt. Emellett könyvtárba is járunk már együtt, valamint imádja a könyvesboltokat is. Otthon sok a gyerekkönyv, mert én is többet olvasom ezt az irodalmat, mint a felnőttet. Szóval szerintem már „megfertőztem”…

Milyen korosztálynak szánja és ajánlja a könyvét?

– Azt mondanám, hogy 6-7 éveseknek már fejezetenként felolvasható, 8 éves kortól pedig saját olvasásra is ajánlom. A részek rövidek, de reményeim szerint majd nem elégszenek meg egy-egy fejezettel a gyerekek és akarják tovább is olvasni. Egyébként pedig 99 éves korig, -ahogy szokták mondani-, hiszen szerintem vannak még rajtam kívül is gyereklelkű vagy mese-szerető felnőttek.

Milyen a jó (gyerek)könyv?

– Amit nehéz letenni, és amiben az adott korosztályhoz illeszkedik a forma és a tartalom. Forma alatt a betűméretet, az illusztrációk és a szöveg arányát értem, de a vizuális elemeken túl legyen izgalmas, néhol vicces, olyan, ahol azonosulni lehet egy-egy szereplővel. Nekem az is fontos, hogy a szereplőkkel való „közös küzdés” végén mindig jó legyen a zárás. Ha pedig úgy tanít értékeket, hogy szinte észre sem venni, az csak plusz.

Jelenleg nem könnyű befutni a mai könyvpiacon, mivel lenne elégedett így a kötet kapcsán?

– Valóban nem könnyű. Bevallom, hogy a könyvvel kapcsolatos álmom nekem már valóra vált. Azt szerettem volna, hogy megjelenjen, a kezembe vehessem, beleszagolhassak. Viszont van vele egy nem titkolt karitatív célom is: Mivel stroke-túlélő vagyok és sok nehézségen mentem keresztül már az életben, többek között azért is, hogy gyermekem születhessen, anno megígértem Istennek, hogyha egyenesbe jut végre az életem, amint lesz rá lehetőségem, segíteni fogok, ahhoz mérten, ahogyan tudok. Hiszek abban a körforgásban, „hogyha kapsz, adj is”. Itt érkeztem el egy ilyen lehetőséghez. Támogatási szerződést kötöttem a Csodalámpa Alapítvánnyal, ahol életveszélyesen beteg gyermekek kívánságait teljesítik. Így a magyarországi könyveladásból származó teljes bevételemet nekik ajánlottam fel. Szeretnék mosolyt adni oda, ahova abból sajnos kevés jut. Ezért nagyon örülnék, ha minél több könyv fogyna el, nem magam miatt, hanem miattuk!

Ez rendkívül nemes gesztus, így a kötet duplán jó célt szolgál, hiszen olvasni öröm és segít is általa. Milyen platformokon találja meg a közönség?

– A Facebook-on „M. Nyirő Mária szerzői oldala” néven követhetnek, ám az írói nevemmel az Instán is fent vagyok. Van egy Youtube-csatornám is, ahol gyerekkönyveket ajánlottam eddig, de például a felajánlásomról is tettem fel ide videót. M.Nyirő Mária: Gyerek-Könyv-Böngészde a neve. Most alakul a honlapom is, amelyre nagyon büszke vagyok: mnyiromaria.com. De ami a legfontosabb, a személyes találkozás! November 27-én (szombaton) 10-12 óra között a Könyvsziget Könyvesboltba jövök dedikálni, a Héliosz Üzletházba.  Itt lesz mód a meseregény megvásárlására vagy beszélgetésre is.

Tervezi a könyv folytatását, vagy más projekt is foglalkoztatja?

– A konkrét folytatás nincs tervben, de kizárva sem. Tele van a fejem mesékkel. Jelenleg is írok egy meseregényt, illetve a kislányomnak írtam egy mesekönyvet még akkoriban, amikor úgy tudtam, hogy nem lehet nekem. Az egyelőre még a fiókomban vár, meglátjuk mi lesz vele.

A Varázsmag szövetsége – Füzesi Dóri egy átlagos negyedik osztályos kislány. Legalábbis ezt hiszi magáról. Akarata ellenére egyik pillanatról a másikra egy varázslatos világban találja magát, ahol új barátokra lel. Velük együtt megannyi próba elé állítja a közös feladat, Varázsfölde megmentése. Dóri a különleges utazása végén pedig nemcsak emlékeket visz haza magával… A kalandregény főszereplője, Dóri és tesója, Nyukka valójában nem is a képzelet szülöttei, hanem az írónő két kedves ismerőse, akik már 2012-ben is nagyon közel álltak hozzá.

B.R.

Comments

comments

Be the first to comment

Leave a Reply