A Molnár Gábor Műhely Alapítvány színdarabjában a közvélemény a következőket fogalmazta meg: a fogyatékossággal élők nem lehetnek szerelmesek, nem tudnak gyereket nevelni, nem dönthetnek. Miért? Mihez van joga akkor a sérülteknek és mihez a társadalomnak? A témát előadással egybekötött fórumon dolgozták fel az intézmény, munkatársai, gondozottjai, szülők és szakemberek.
-A sérültekkel kapcsolatban sosem feltételez a társadalom bizonyos cselekvéseket. Máig tabu, hogy a fogyatékossággal élőknek igényük lenne arra, hogy döntést hozzanak bizonyos kérdésekben. Pedig nekik is vannak elképzeléseik, terveik és akaratuk, amit az épeknek tiszteletben kellene tartani. Az új Polgári Törvénykönyv tavaly március 15-én életbe lépett jogszabálya szerint bizalmi teret kapnak a fogyatékossággal élők a támogatott döntéshozatalhoz – emelte ki Lovas Irén, a Molnár Gábor Műhely Alapítvány vezetője.
Ez hatalmas mérföldkő a törvényhozásban, hiszen általa nem kell megkérdőjelezni a fogyatékossággal élők cselekvőképességét. Az én-határok megvédése, és a véleménynyilvánítás egyszerűbbé válik. A sérültek terveire a későbbiekben már nem legyinthet a társadalom, mondván úgysem képesek egyedül elhatározni, mi nekik a jó. Eddig főként gyám döntött helyettük, kizárva a fogyatékossággal élőket saját jogügyleteikből, életükből.
-A passzus értelmében a döntés a sérült embernél marad, a támogatást pedig egy ép adja meg hozzá. A fogyatékossággal élő igényelhet hivatalos támogatót, de választhat valakit a családjából is. A támogató fél feladata, hogy a sérült ember által meghozott döntést nem bírálja, hanem bemutatja számára az összes információt, utat és esetleges problémát, ami a témához kapcsolódik. A fogyatékossággal élő így átláthatja a lehetőségeket és részt vehet bármilyen jogügyletben. Legyen az ingatlanvásárlás, vagy éppen házasságkötés– fogalmazta meg Lovas Irén, aki szerint az említett jogszabályban az előrelátás, az előregondolkodás és a gondoskodás egyesül.
SzR.
Fotós: Györkös
Leave a Reply