Költészet napja Németh Róbert Ajkarendeken

Az Ajkarendeki Regenbogen Művelődési Házban április 9-én a Magyar Költészet Napja alkalmából rendezett irodalmi estnek Németh Róbert író volt a vendége. Az ajkarendeki író az eseményen beszélt az írói pályafutásáról, az élete fontos állomásairól, de természetesen középpontban a versei voltak. Az eseményen közreműködött Kiss Krisztián, Major Attila és Hargitai Csilla gitáron, valamint Daragó Gabriella énekkel.

Ajkarendeken a kultúra igen megbecsült pozícióban van – mondta Kiss Krisztián, a művelődési ház vezetője, aki a magyar költészet napja alkalmából köszöntötte a megjelenteket a Regenbogen Művelődési Házban. Egyben örömét fejezte ki, a nagy számú résztvevő miatt. Az est további részében a versek kerültek a középpontba, de az előadó szívesen beszélt gyermekkoráról, amit Ajkarendeken töltött, és az inspirációról, ami a versírás felé vezette. A majdnem egy órás program alatt az író igyekezett bevonni a hallgatóságot a versei szépségébe, akik szívesen vállalkoztak egy-egy vers felolvasására vagy tréfás játékra. Sőt, a rendeki közönség ezen az estén egy igazi vers premier részesei is lehetett, hiszen Németh Róbert itt olvasta fel a frissen született “Ajkarendek” című versét. Az író életútja is szóba került az est folyamán. Budapesten született, de gyermekkorát Ajkarendeken töltötte, ahol szülei, akik tanárok voltak, fontos szerepet játszottak az értékrendjének kialakításában és az olvasás szeretetének átörökítésében. Bár kezdetben nem vonzotta az olvasás, szülei kitartóan bátorították őt, és ez a támogatás végül az írás szeretetének meghatározó alapjává vált az életében. Tanári pályára lépett, majd külföldi tapasztalatokat is szerzett, mielőtt végül az írás felé fordult. Egy olasz üzleti cégnél is dolgozott, majd Budapestre került vezetői beosztásba. Ezen időszak alatt egy jelentős fordulat következett be az életében, ekkor került kezébe “B.S. Aldrich – És lámpást adott kezembe az úr” című könyve. A mű kétszeri elolvasása után megváltoztatta életének irányát, és elindította az írás iránti mélyebb érdeklődés felé. Az írói hivatás felé fordulása egy látomásban gyökerezett, amelyben arra lett figyelmes, hogy neki is lesz egy saját könyve. Ennek megjelenése hamarosan valóra vált. Így születtek meg az első kötetek, mint például A béka csókja és a Rókalakoma, amelyekhez Prutkay János készítette a kedves, egyedi rajzokat, míg Hazay Ancsa sok verset dallá varázsolt. Ezek a könyvek elsőkörben gyerekekhez szólnak, hiszen tréfás gyermekverseket tartalmaztak kicsiknek és nagyoknak. Ezt követte Legyél fecske, csinálj nyarat! ami már motivációs versek voltak felnőtteknek. Majd a legújabb kötete, a Lásd a csodát! amelybe olyan versek kerültek, amelyek motiválnak, lelkesítenek, ráébresztenek, löketet adnak, és arra buzdítanak, hogy találd meg mindenben és mindenkiben a csodát – elsőként önmagadban! – foglalta össze Németh Róbert. Az irodalmi est résztvevőinek a közel egy órában kiderült, hogy Róbert szeret emberekről, állatokról, növényekről és az életről írni, verseivel, dalaival arra törekszik, hogy felvidítsa, vagy ráébresszen olvasókat az élet szépségeire és nehézségeire. Ezen a napon a rendekiek felfedezték az élet csodáit a verseken keresztül, új ötletekkel és pozitív gondolatokkal távoztak a kultúrházból.

F. P. T. Fotó: Futó

 

AJKARENDEK

A völgyben sok csörfös szarka repked,

tavasszal kereplők száza csetteg.

Orgona nyílik és tarka lednek.

Ott az én kis falum: Ajkarendek.

Itt voltam gyermek és lettem felnőtt;

napsütést láttam és bárányfelhőt.

Bölcsebbé váltam az iskoládban,

fejlődtem, felnőttem udvarában.

Farsangok, túrák és sulibálok,

kisdobosból úttörővé válok.

Tereltél, neveltél, bíztál bennem.

Gondoltad volna? Költő lettem!

Sok minden változott már azóta;

biztos pont csak Ági néni boltja.

Háttérbe szorult a szarvasagancs,

virágzik viszont a Kék és Narancs.

Jó híre tartós a Kultúrháznak,

klassz programjai felcsigáznak.

Fociban nem vagyok telhetetlen,

kispályás csapatunk verhetetlen.

Bármerre járhatok, messze, távol,

nincs más hely, amely így elvarázsol.

Hazafelé mindig úgy bizsergek,

száguldok hozzád, bár nincs, ki kerget.

Anyám még most is itt vár engem

kedvenc sütimmel a kis kredencben.

Lehet köd előttem vagy mögöttem.

Ha bárki kérdezi, honnan jöttem,

a szívem gyorsan ver, szinte repked;

büszkén mondom, hogy: Ajkarendek!

 

 

 

Comments

comments

Be the first to comment

Leave a Reply