Ha esik, ha fúj, kéthetente szerdánként megszervezi a nyugdíjasok sétatúráját a Bánki Donát Természetjáró Egyesület. Szeptember 20-án esett is, fújt is, ráadásul a megszokott Ajka-környéki mászkálás helyett Veszprémbe kellett utazniuk, mégis több mint huszan szálltak fel a reggeli vonatra.
Ők voltak – Káldi Géza egyesületi elnök megfogalmazása szerint – a „kemény mag”, mert amúgy általában harmincan-negyvenen is összejönnek ezekre e 8-10-12 kilométeres sétákra.
A megyeszékhelyen először a Jutas Vitéz kilátót ejtették útba. A messzenézéshez nem volt igazán ideális az időjárás, de ezen a turisztikai létesítményen amúgy is inkább maga a kilátó az érdekes, mint a kilátás. Egyedi formája nem véletlen, mert csigavonala a közeli mészkősziklákban gyakran előforduló ammoniteszek (kihalt tengeri állatok) formájára utal, szerkezete és arányai pedig a természet és a matematika törvényszerűségének Fibonacci sorozatokkal illusztrált kapcsolatát hirdetik. Tervezője az a veszprémi építész, Magyar János, akinek még egy új munkáját, a fémből készült Gizella királyné kilátót is megcsodálhatták az ajkai vándorok – miután a Rovaniemi lépcsőn leereszkedve a Szerelem-sziget és a Margit-romok érintésével megkerülték a Benedek-hegyet, majd a Viadukt alatt áthaladva a Kolostorok és kertek völgyéből felkapaszkodtak a Gulya-dombra.
A kiadós erdei séta után a várba vezetett az útjuk, ahol a csékúti lokálpatrióta, de már régóta Veszprémben élő Varga György mutatta be nekik az építészeti értékekben is gazdag megyeszékhely látnivalóit.
Leave a Reply