Herczeg József rövid időn belül másodszor lep meg bennünket múltidéző köteteivel. Különlegessége mindkettőnek, hogy emberi léptékkel befogható időtávot fog be – sok kortárs, hús-vér szereplő – és közvetlen környezetünkben lejátszódott eseményeket idéz, amik még ma is hatással lehetnek életünkre. Bátor tettek ezek, hiszen manapság, mikor mindenki túllihegi a személyiségi jogokat, inkább gyáván hallgat, mikor beszélnie kellene (illene). Herczeget szerencsére más fából faragták. Egész életét végigkísérte az igazmondás és az igazság felkutatása, képtelen arra hogy hetven felett járva ezen változtasson.
Mostanában megjelent könyvét forgathatják egykori (és mai) politikusok, rendőrök és magánemberek, szinte mindenki találhat benne valami tanulságos, netán szórakoztató esetet. Az író, amellett hogy betűhíven felidéz nyomozati eseményeket (részben levéltári anyagok, részben saját feljegyzései felhasználásával) nem feledkezik meg néhány tollvonással a társadalmi-politika háttér felvázolásáról sem. Mindezt jó arányérzékkel, szórakoztatóan teszi. Van olyan, tényeken alapuló “novellája”, ami néhai Bacsó Péter filmvásznára kívánkozna (például az éjjel libát kergető állambiztonságiak, vagy a lerészegedett szovjet katonák tánca), de van benne igazi horror is, talán elegendő, ha csak az egymásba kapaszkodó csonttá fagyott kisfiúk látványára gondolok, vagy a harckocsi tipróláncai alá kerülő ártatlan gyulafirátóti sörözgetőre…
A könyv nyelvezetének és stílusának köszönhetően olvasása közben óhatatlanul is megismerhetjük a bűnügyi felderítés legapróbb technikai mozzanatait és szinte érezhetjük a hideg hajnali őrszobán terjengő kávéillatot. Nyomon követhetjük, hogyan javult a rendőrség technikai állománya a 70-es 80-as évek során (először egy kölcsön motorkerékpárral mentek ketten helyszínelni, pár év múlva már két gépkocsi is a rendelkezésükre állt).
Az, hogy a Pápai Húskombinát vezetői – és mondhatni a teljes akkori pártgarnitúra, élén a “rettegett” Pap János megyei első titkárral – mennyire velejéig korruptak voltak, ma már senkit nem lep meg. Azon viszont érdemes elgondolkodni, hogyan befolyásolták Pintér Sándor életútját személyes tulajdonságai és kapcsolatai az al- és a felvilággal. Szerintem ezek alapján a mai rendőröknek is lenne még bőven megbeszélni valójuk – egymással.
Jó volt olvasni, milyen karakán módon hozott döntést Buzás Huba, a veszprémi bíróság tanácsvezető bírója a Herczeg József ellen folyó – Pintér által generált – koncepciós perben, mert személyes jó barátomról van szó, aki mostanában nem végzéseket, hanem (nem is akármilyen) verseket fabrikál.
Szóval ha kicsit jobban meg akarjuk ismerni környezetünket és az életet (életünket), feltétlenül olvassuk el Heczegh József könyvét.
Megéri, megérdemli.
Lékó Sándor
Leave a Reply