Napra pontosan 12 éve szeptember harmadikán hagyta el az utolsó csille szén az ajkai bányát. Azóta minden évben emlékezik a város az áldozatokra, a bányászokra, az egykoron volt bányászatra, amely elindította a környező kis falvak fejlődését, az iparosodást, ezzel megteremtve a várossá fejlődés alapjait.
Városközpontban, a Hild parkban 1984-ben felállított Bányászok szobornál tartották a bányásznapi ünnepi megemlékezést, amelyen megjelentek a szakmához még kötődő városlakók. Az ünnepségen felsorakoztak a művészeti csoportok. A Forrás Nőikar, az Ajkacsingeri Borostyán Férfikar, a Padragi Bányász Férfikórus tagjai Szincsák-Lukáts Fruzsina és Kanyárné Grünvald Petra irányításával ünnepélyessé tették a rendezvényt.
A megemlékezésen a bányászköltő Osváth Imre Bányászjelkép című verse hangzott el Biróné Bognár Ágnes előadásában, amely a helyhez és az alkalomhoz illő volt, hiszen a szoborról íródott. Majd Blaskó Sándor, a Bányász Nyugdíjas Szakszervezet és a Padragi Bányász Hagyományőrző Kör elnöke mondta el ünnepi köszöntőjét.
– A bányászok azok az emberek voltak, akik a természet gigantikus erejével álltak szemben, minden pillanatban kitéve az elemi erők mindent elsöprő megállíthatatlan erejének. Ebben a küzdelemben nem volt helye a széthúzásnak, az egymásrautaltság az egymás iránti bizalom a szolidaritás, a szakmai tudás garancia volt arra, hogy a természeti erőkkel sikeresen vehettük fel a küzdelmet. Ez az összetartozás, a sorsközösség egyfajta hit, melyet a szívünkben őrzünk. Bányásznak lenni csupa nagybetűvel. Mindennap éreztük, milyen hatalmas a természet, milyen törékeny a mi életünk. Amikor az ünnepnapon eljövünk ide a szoborhoz, fejet hajtunk a sok ezer bányásztársunk emléke előtt, akik a család kenyeréért, az emberibb társadalomért folytatott harcban a kemény munkát, szenvedést, olykor a halált is vállalták. Tisztelgünk azon társaink emléke előtt, akiket itt az ajkai medence bányáiban vesztettünk el. Az a mondás járja, amikor a bányász az aknába leszáll, magára ölti a halál ingét. Ezt az inget 184 ajkai bányász már nem tudta levetni – így emlékezett az egykori bányász a sorsközösségre és az áldozatokra.
Az ünnepség befejezéseként a kórus hangjaira helyezték el a koszorúkat szobornál. A városvezetés részéről Schwartz Béla polgármester, a megyei közgyűlés nevében Fenyvesi Zoltán alelnök helyezte el a megemlékezés virágait. Koszorúztak a bányász szakszervezetek, a bányász művészeti csoportok, a bányász hagyományőrző csoportok, a bányásztelepi közösség és más szervezetek képviselői. A Bakonyi Bányász Hagyományőrző Alapítvány is lerótta tiszteletét az emlékműnél.
Cs.B.É.
Leave a Reply