Állatokat tart a művelődési ház melletti lakása udvarán Töltl János, az intézmény vezetője, akihez az óvodás és kisiskolás csoportok évente többször ellátogatnak, hogy megnézzék a bárányokat, a kecskéket, a nyulakat, kacsákat, tyúkokat. A család nem csupán a húst, a tojást, a tejet termeli meg, hanem nyolcvan méhcsaláddal is foglalkozik. Saját szükségletre sajtot, tejfölt is készítenek. A munka rengeteg, viszont egészségesen táplálkoznak, az állatok fejlődését pedig örömmel figyelik. A kecskék, bárányok nevet is kapnak. Általában azt a nevet, amilyen névnapon jöttek világra. Az ólak egy része a művelődési ház udvaráról is látható, a kulturális programokra érkező gyerekek meg is nézik azokat.
Töltlék úgy kezdtek gazdálkodni, hogy négy gyermekük született, majd a feleség, Anikó, húsz évig otthon volt velük. Gyümölcsfáik vannak, földet művelnek, gyakorlatilag önellátók. A gyerekek már felnőttek, Erzsébet Budapesten él és dolgozik. Nagyon kreatív, az ajkarendeki rendezvényeken is szivesen segít jelmezzel, díszlettel. A legidősebb fiú is már önálló, a középső egyetemen tanul, a legfiatalabb pedig érettségire készül. Az édesanya ápolónőként dolgozik, ha délelőttös, az állatokat János látja el.
– János fiunk nagyon szerette a bárányokat – tudtuk meg tőle. – Amikor már volt bárányos bögréje, párnája, naptára, elhatároztuk, hogy huszadik születésnapjára élő állattal lepjük meg. A születésnapi állat ma már öt éves. Azóta több is van, január közepén is született egy.
Töltl János épp egy kulturális rendezvényen volt azon az éjszakán feleségével együtt, amikor az anyaállat megellett. Egész éjszaka szakadt a hó. Hajnalban, bár nagyon fáradt volt, felkelt, ellapátolta a havat és benézett az ólba. Ott látta dideregni a két kicsit az anyaállat mellett. Szerencsére a kisbárányok gond nélkül átvészelték az éjszakai minuszokat. Mint megtudtuk, a legnehezebb hónap a május, amikor az egész évben szokásos munkák mellett a takarmány betakarítására is kell időt szakítani. A gazda kézzel arat, gyűjt, így ugyanis jobb lesz a takarmány minősége, mintha géppel báláznák.
– A méhészekről az a mondás, hogy kaptárban születnek – nevetett. – Én úgy fogalmazok, hogy kaptárba nősültem, mert apósom méhészkedett. Eltanultam tőle, mit és hogyan kell csinálni. Szeretek a méhekkel foglalkozni. Vándorolok is az állomány egy részével. A háznál csak azokat a rajokat tartom, amelyikek gyengébbek, vagy jobban oda kell figyelni rájuk. Tavaly rossz évük volt a méhészeknek, a gyűjtési időszakban csaknem mindig esett sz eső, ezért nagyon kevés mézet tudtak pörgetni. Azt, hogy a családok hogyan teleltek át, majd tavasszal tudjuk meg. Reméljük, az idén szerencsésebbek lesznek, kedvezőbb lesz az időjárás.
Tisler Anna
Leave a Reply