Magyarország történetének nincs még egy olyan jeles napja a 365-ből, amelyen oly sokfélét ünnepelnénk egyszerre, mint augusztus 20-án, ennek okán mindenki kiválaszthatja a számára megfelelő „indokot” a megemlékezésre, az ünneplésre.
Immáron több, mint ezeréves múltra tekinthetünk vissza, hiszen államalapításunkkal indult el a magyarság egy közösségbe szervezése Szent István király előrelátása folytán. A történelem viharai olykor megtépázták, háttérbe szorították az ünnepet egyházi jellege miatt, de a józan ész mindig visszanyúlt a Szent István által megteremtett értékekhez. Így napjainkban is emlékezhetünk első királyunkra, az államalapítóra és a híressé vált intelmeire.
Ezt az eredetileg csupán egyházi ünnepet – Szent István kultusz ellensúlyozásaként a második világégést követően – az arató ünnepek folytatásaként új kenyér ünnepének is nevezték. E nap 1949 és 1989 között a Magyar Népköztársaság Alkotmányának hivatalos ünnepe, 1991-től az államalapítás és az államalapító Szent István király emlékünnepe körmenetekkel és jelenleg a Magyar Köztársaság hivatalos ünnepe. A Szent Korona ünnepét is e napon tartják, sőt a rendezvények keretében a frissen végzett katonatiszteket is ekkor avatják számos kísérő program mellett (vízi és légi parádé, tűzijáték).
Emlékezhetünk Szent Istvánra, mint a katolikus egyház szentjére is, a nevét viselő búcsúk alkalmával. Ajkán is viseli nevét egy egyházközség és a temploma, a tósokberéndi, ahol a török idők utáni benépesedéseket követően a környék legszebb templomában (felszentelés: 1808) rendszeresen megemlékeztek első királyunkról és ekkor a vétkek megbocsátása is megtörtént. Búcsút intettek a bűnöknek. Később mulatságokat is tartottak a szentmisét követően a templom előtt, majd a szemközti kocsmában. Fél évszázaddal ezelőtt még Tósokberénd három kocsmájában (Kundermann, Molnár és az egykori Grósz kocsma helyén) is báloztak a falubeliek és a vendégeik. A legendás búcsúi ünnepségek alkalmával számos mutatványos kínálta a portékáját, kezdetben a templommal szemközt épült iskola előtt. Itt árulták már az ezredforduló környékén a legfinomabb édes, mézes jégbe hűtött márcot, lányoknak a gyöngyöt, asszonyoknak a rózsafüzért, legényeknek a szájmuzsikát. A látványos körhintákat is felállították a templom szomszédságában. A vállalkozó legények egy-egy ingyen forduló fejében hajthatták is a szerkezetet.
A nyolcvanas évektől a városi ünnepségek hatásaként kezdett laposodni a településrész búcsúi forgataga. Mára csupán az ünnepi szentmise körmenettel, a vendégfogadás és Tomor Sándor plébános kezdeményezésére 1989-től az új kenyér megáldása maradt. E mozzanat összekötötte az egyházi és a világi kultúrát az összetartozást kifejezve az által is, hogy a város első embere szegi meg a kenyeret (majd 30 éven keresztül).
A huszadikai kenyér együttes elfogyasztása különös erővel bír: közösséget vállalni, szövetségbe lépni, ezáltal egységet alkotni és a különbözőségek ellenére is egymás javát kívánni és szolgálni.
Leave a Reply