A “tavasz nélküli” nyár ejtett gondolkodóba jó néhány, gyermekeink egészségéért aggódó embert. Nem, mintha a pedagógusoknak egyszerűbb lenne az élete, de talán mégis a fiatalok a legkiszolgáltatottabbak, ha rájuk tör a nyári hőség. Már pedig az idén már rájuk tört, naptártól függetlenül és kegyetlen módon.
Egyesek máris azt számolgatják, hány milliárd forintba kerülne – ha egyáltalán lenne rá pénz – az iskolák klimatizálása. Na meg, hol gyártanak annyi klímaberendezést, ami belátható időn belül lefedhetné az igényeket? (Úgy értem, Kínán kívül…)
Szóval, paradigmaváltásra van szükség. De nem úgy, ahogy Palkovics újminiszter elképzeli, hogy nyújtsuk meg a tanévet. Meg hogy télen legyen hosszabb a szünet. Amikor a diákok szüleikkel elmehetnek síelni… Már akinek telik rá.
Hanem úgy, ahogyan Z. barátom és társai gondolják, miszerint többet kellene alapozni a legújabb technológiákra, az Internetre és a vele együtt járó dolgokra. Többet lehetnének a diákok otthon – nem feledve persze az alkalmas időszakban tartott közösségi rendezvényeket és játékos (oktatást szolgáló!) összejöveteleket. Rengetek fűtési és hűtési költséget spórolnánk meg vele, megtaníthatnánk gyerekeinket tanulni, rávezethetnénk őket, hogyan kell elválasztani a “búzát az ocsútól”, csak nekünk, felnőtteknek kellene kitalálni, milyen jövőt szánunk nekik. Mert a Föld az övék, csak kölcsön kaptuk tőlük. Azt hiszem, a huszonnegyedik órában járunk.
Leave a Reply